Tudástár

A dörgicsei levendulás

Ha Balatonakalinál északi irányba letérünk a 71-es útról, tündérszép tavunk északi partjától négy kilométerre leljük meg az alig több mint háromszáz lakosú kis települést, Dörgicsét. A község a négyszáz métert közelítő, vulkáni kúpú Halom-hegyben záródó, lankás, tölcsér formájú medence északi harmadában fekszik. Itt találtunk rá egymásra: a táj, az ember és a levendula – ez utóbbi a valóságban és a fényképeken is, többszörösen is maradandó programot és értéket teremtve.

 

Az ide vezető út enyhe ívű vonalai követik a völgy festői szépségű, kicsiny présházakkal, ápolt szőlőültetvényekkel tagolt, ligetes erdőtömbökkel szegélyezett, külön-külön elnevezésekkel illetett dombhátak vonulatát.

 

Szerelmese lesz sok erre járó e szépséges hangulatú tájnak, s így van ez régóta. Gyakran a vendégek portát szeretnének vásárolni a festői környéken, legalább a szimpatikus „bebíró” (vagy: „gyüttment”) életbe belekóstolni: vagyis, hogy a nagyvárosi lét mellett találjunk – az itt élő kedves emberek között – egy sajnálatosan csak második, a hétvégekre, szabadságokra, nyárra szóló vidéki életteret.

 

Ugyanígy az ember már az őskorban otthonra lelt a vidéken. A közel kétezer éves római vízvezeték maradványai, a renovált római híd, a levendulás területénél feltárt – őskori telep nyomai melletti – kora Árpád-kori sírok és régebbi lakóházak, a Szent László király birodalmának összeírása során kiadásra került 1082-ből származó oklevél vagy a nemesi birtok és a Piarista Rend emlékei a tevékeny, teremtő ember folyamatos jelenlétéről árulkodnak.

 

A levendulás környéke az 1211-ben még egységesen Dörgicsének nevezett, majd több önálló faluvá szétvált település legősibb része. A közigazgatásilag ma egységes község Alsó-, Felső- és Kisdörgicse részei közül ez Felsődörgicse. A község három romos és négy, kétszáz év körüli korú, felszentelt temploma közül kettő, a jelképnek számító – római építmény alapjaira épült, s annak köveit felhasználó – Árpád-kori kettős kőtemplom-rom és az evangélikus templom közvetlenül a levendulás területének sarkánál található.

 

Szakrális hely ez, amely az ezredforduló éve óta betölti családunk életét. Az első telepítések feleségem – aki ilyen nagyszerű fotókkal is megajándékoz mindannyiunkat – régen áhított vágyaként hét éve kezdődtek. Angol és francia levendulát ültettünk, kezdetben a Pannonhalmi Apátság levendulása szíves munkatársainak segítségével a keleti lankán, az Apácska-dombhoz közeli részen.

 

A telepítések ezt követően egy-két évente történtek, ahogyan e kis vállalkozás anyagi lehetőségei engedték, és a földünk templomokhoz közelebbi részére francia tövek kerültek a tó közelsége miatt is különleges klímájú terület levendulának kiváló talajába.

 

E nemes növény, akár a szőlő, hozzátartozhat e tájhoz. Hiszen a Bittera Gyula féle 1920-as évekbeli tihanyi őslevendulás és az újabb tihanyi ültetvény is alig több mint tizenöt kilométerre van innen – és azt is hallottuk. hogy 50-60 évvel ezelőtt is volt egy telepítés a dörgicsei határ alatt. A szőlőművelés azonban – mint a helyi – lakosság egyik fő megélhetési forrása – szokványosabb és talán jövedelmezőbb maradt az egyébként a Magyar Királyságban elsőként saját termésű borok palackozására királyi engedélyt kapott községben.

 

Sokan meglepődtek a faluban, hogy milyen nagy kísérletbe kezdtünk, mindezt ráadásul másod-foglalatosságként arra az időre, amikor más pihen vidéken. Néhányan még a növényzet kifagyásától is tartottak. Azután ahogy a háromhektáros területen szaporodtak a teljesen vegyszermentes művelésű táblák, és – köszönetet mondva e helyen is minden érintettnek – sikerült egy folyamatosan magas szinten gondozott ültetvényt létrehozni, egyre több ismerőst, érdeklődőt vonzott a levendula.

 

Néhány éve már nagy nyári programmá vált a sok barátunkkal együttesen elvégzett júniusi és júliusi két levendulaaratás, avagy ahogy mi mondjuk: a szüret. Ekkor a városból érkező, a szüretre visszajáró segítőink családostul néhány napra vendégeink a százhúsz éves falusi házunkban. A felnőttek – a pillangókban gazdag -, a lila árnyalataiban tobzódó sorok között sarlóval aratnak, kupacokba hordják a levágott virágot, vasvillával teherautóra rakják, hogy elszállíthassuk nagy tisztaságú, finom illatú olajjá párolni. Közben nagyokat mesélünk egymásnak dolgainkról, éneklünk, kacagunk. A gyerekek pedig a segítség mellett vidáman töltik idejüket labdázással, íjazással, játékkal a gyönyörködtető, pompás környezetben.

 

S ha mezőgazdasági munkához nem igazán szokottan szüret közben derekunkat fogva felemeljük fejünket, vagy a nap végén pihentetően leülünk valamelyik nagy fa alá az árnyékba, körbe-tekintve csodálatos panoráma tárul a szemük elé: a Gernye a Boldogasszony templom- és kolostorrommal, a Les-hegy, a Becce erdői, távolabb pedig megpillanthatjuk a szépséges Balatonunkat, ahogy a nyári napfényben pihen partjai között. vagy enyhe szél borzolja szelíd víztükrét.

 

E földi paradicsomról, a levenduláról és olajáról a rövidesen megjelenő könyvből többet megtudhat a tisztelt olvasó.

Jurasits Zsolt dr.

Yacht life Magazine 2008. nyár II. évfolyam

Turista zarándokhely: Felső-Dörgicse ikertemplomának romja

Dörgicsén a Levendula Major ültetvényei hazánk – számos tekintélyes régész-művészettörténész szerint is – egy lenyűgöző és történetében feldolgozásra szánt, de titokzatosnak maradt szakrális épületegyüttes romjainak közvetlen környezetében találhatóak.

Felsődörgicse (egyik korábbi nevén Szentpéterdergicse) e területe az öt önálló faluvá váló Dörgicsének – a 2004-ben feltárt (Perémi Sz./Palágyi Á./Pintér L.) őskori telep, és kora Árpád-kori temetkezési hely alapján – legősibb és hosszú idő óta jómódú földművelők által lakott része. A páratlan domb-öböl kiemelt pontját jelző iker-romok körpanorámáját délre a Balaton vízfelszíne nyitja. Nyugaton a Sági-erdő, az Agyaglik, a Szent-Balázs hegy található, amely északra a Halom-hegy 396 m magas csúcsában záródik. Keleten pedig az erdős Kűvölgy, a Kő-hegy, a szőlővel tűzdelt Apácska, majd a délre hosszan elnyúló Asszó mögött az Öcs-hegy, s a Gernye látható.

Rómer Flóris bencés szerzetes, a magyar régészet atyja 1859-ben, Pelárgus János Alsó-dörgicsei evangélikus lelkész pedig – a Műemlékek Országos Bizottsága részére – 1872-ben egyaránt lerajzolták a romot a bejáratában akkor fekvő, római időkből származó emlékkővel és több kőfaragvánnyal együtt. 1959-ben az év régészeti kuriózuma lett, mikor az Éri István irányításával folyt ásatások során előkerült az első templomtól észak felől közvetlenül elhelyezkedő, elsőnek épült másik szakrális épület, amelyben „római bronzpénz került elő Constans felirattal”.

A többször átalakított szakrális épület három fő építési szakasza munkáinak vizsgálata megállapította, hogy az összességében torony/tornyok nélküli épületegyüttesből elsőnek az északi épület keleti oldalon található – oltárral vagy létezésére utaló nyommal nem rendelkező – körszentélye készült el egy nyugatra nyíló bejáratú rövid hajóval. Németh Zsolt ezzel összefüggésben azt rögzíti, hogy

 

„Mivel egy római vagy görög rítusú katolikus templomban kötelező az oltár, s abban a védőszent és egy további szent relikviájának megléte, így a liturgia e nélkülözhetetlen elemének hiánya kizárja, hogy az eredeti épület katolikus templom lett volna.”

Később ezen, valószínűleg beavatási célú („őskeresztény”) épületet nyugat felé – a nyílásirány megtartásával – egy egységgel meghosszabbították. Harmadjára aztán – befalazva a régi nyugati bejáratot – a korábbi templommal azonos hosszúságban és közel megegyező szélességben a korai szent hely déli falához építették az újabb, szintén hármas tagolású templomot (különlegessége az álkereszthajó) egy délre néző kapuval.

 

Mindez egy jelenleg is látható, energetikailag – a népmese égig érő fájának ágaival egyező – hét állomású beavatási és/vagy tisztulási-gyógyulási bejárási rend szerinti útvonalat alakított ki, annyira utalva a szellemi és látható élet párhuzamára, hogy az építők az északi épületrészben az energetikailag legerősebb térrésznél ténylegesen fizikailag is szükségessé teszik az avatandótól a szintkülönbség meglépését. Mindezen átalakítások mikor történtek? Németh úr a könyvében – az épületegyüttes első fázisával kapcsolatban – így ír:

 

 

„Amint nem ragaszkodunk hozzá, hogy eredeti funkciójukban a mai értelemben vett templomokként tekintsünk rájuk, s ezzel a magyar kereszténység amúgy is megalapozatlan feltevésekben gazdag korai történetéhez kössük őket, akkor 1000 elé datálhatókká válnak. A fentiek fényében még a déli „templom” építése sem tehető a XI. századnál későbbre. A korai keltezésnek semmilyen régészeti adat nem mond ellent, sőt, mint az ásatások igazolták, már a X. században temetkeztek közvetlenül az épületegyüttestől keletre. Sokkal valószínűbbnek kell tartani, hogy a szakrális épület köré kezdtek temetkezni, mint hogy a temető mellé emeltek templomot.”

 

Mi ennek a történeti (kultúrtörténeti) jelentősége? Németh Zsolt erre így ad választ:

 

„Érthetetlennek tűnhet, hogy a Felső-dörgicsei ikertemplom miért nem vált felkapott turistacélponttá, miért nincs róla számos kiadvány és fotóalbum, a középkori építészet oktatásakor pedig miért nem esik róla nagy hangsúllyal szó. A válasz azonban magától értetődő: rendkívül kínos, de az épületegyüttes működésrendje a konvencionális megközelítésben – római liturgiájú misék tartására szolgáló hely – nem értelmezhető, és egymagában borítja azokat a sémákat, amelyek keretében a kereszténység magyarországi történetét tárgyalni szokták. Ha pedig a látogató még a másik három dörgicsei romhoz is elsétál, és alaposan megnézi őket, akkor a dogmarendszer tarthatatlansága nyilvánvalóvá válik.”

 

Mindezek mellett nem beszéltünk az épület együttes valóban alapos személyes tanulmányozást igénylő fényjárásáról, melynek okozati középpontjában a funkciójában tisztázást igénylő, aszimmetrikus elhelyezkedésű egy kő-tömbű nyugati keresztablak ritkaság áll, a déli oldal többszörösen félredokumentált duplasorú ablakai vannak, avagy az építők céljában máig tisztázatlan déli, alapforma egybevetés: a négyzet alakú résbe helyezett körablak.

dr. Jurasits Zsolt

Irodalom:

  • Dörgicse, Műemlékek, látnivalók – 2001. (Bibliográfia: 32. oldal)
  • Pintér László: Dörgicse középkori lakóházai – 2006.
  • Németh Zsolt: A Kárpát-medence legkülönlegesebb Árpád-kori templomai I. – 2013. (Hivatkozások: 104 – 107. oldal)
A levendula botanikája

Az árvacsalánfélék vagy ajakosak (Lamiaceae syn. Labiatea) családjába tartozó levendula illatos félcserje. Ebbe a családba tartozik számtalan aromatikus illatú gyógy- és fűszernövény: rozmaring, menta, izsóp, macskamenta, citromfű, kakukkfű.

 

A Lavandula nemzetségen belül kb. 39 fajt különböztetnek meg, melyeken belül is számtalan fajta és variáció van. A rózsaszíntől a lila minden árnyalatáig megjelenő levendula kedvenc alanya a mai nemesítőknek.

 

A nomenklatúrában elég nagy a kavarodás külföldön és hazánkban egyaránt. Magyarországon francia levendula néven vonult be az 1900-as évek elején Bittera Gyula kiváló gyógynövénykutató által Tihanyban telepített növény, valószínűleg azért, mert a töveket Franciaországból importálta. Ugyanezt a növényt az angolszász területen English (angol) levendulának nevezik, viszont amit Magyarországon angol fajtának ismerünk, és leginkább Pannonhalma fémjelzi, azt egyszerűen lavandinnak vagy hibrid levendulának hívják. Legegyszerűbb és legegyértelműbb a növényeket legújabb taxonómiai nevükön megnevezni, ami a hiteles aromaterápiában ez ma már elengedhetetlen.

 

A Provance-i levendula mezőket az I. világháború utáni recesszió idején kezdték el telepíteni, kihasználva a köves, rosszabb minőségű, gabonatermesztésre alkalmatlan területeket. Erre elsősorban hibrid levendulát használtak, mivel kétszer annyi illóolajat ad, mint az orvosi levendula.

 

Négy levendulafajt emelnék ki, amit leginkább használunk a gyógyításban, melyekről bővebben az Aromatika e-magazinban megjelent cikkemben és a blogban lehet olvasni. Ezek: Lavandula angustifolia, Lavandula x intermedia, Lavandula spica és Lavandula stoechas.

 

dr. Demján Ildikó, orvos-természetgyógyász, aromaterapeuta

Történet és legenda a levenduláról
  • Egyiptomban mumifikálásra illóolajakat használtak, köztük a levendulaolajat. Úgy látszik sikerrel, hiszen a múzeumokban még ma is épségben láthatóak az előkelőségek. Használták füstölőként és parfümként is. (Kleopátra)

 

  • Az ókori görögök nardnak, spikenardnak hívják, a Bibliában is több helyen említik, felkenésekre használják.
  • Mai nevét valószínűleg a rómaiaknak köszönhetjük, akik előszeretettel használták fürdőikben. (lavare=mosni)
  • Dioszkoridész, az I. században élt katonaorvos „A gyógyító anyagról” című illusztrált alapművében megemlíti a gyógynövények között.
  • Az V. században Amidai Aetius bizánci orvos, majd évszázadokkal később a híres arab tudós, Avicenna (Ibn Sina) írásaikban már említést tesznek az illóolaj-lepárlás művészetéről.
  • A „sötét” középkorban a tudást a szerzetesek őrizték a kolostorkertekben. Bingeni Szent Hildegard egy egész fejezetet szentel könyvében a levendula gyógyerejének. Híres receptje így szól:

 

A borban vagy víz és méz keverékében főtt levendula langyosan fogyasztva csökkenti a májban és a tüdőben érzett fájdalmat és a mellkasban fellépő szorító érzést, valamint tisztítja az értelmet.”

 

  • Az 1500–as években már Franciaországban is megjelennek a lepárlók, és az akkori írások már az „oleum lavendulae“- t is említik szakkönyvekben.
  • Angliában a XVI. században éli fénykorát I. Erzsébet angol királynő uralkodása alatt: illatzacskókat tettek a párnájuk alá migrén ellen és a megfiatalodás reményében.
  • Templomok, kastélyok kövezetére szórták, hogy illatával távol tartsák a kellemetlen rovarokat, és hogy elfedje a kellemetlen illatokat.
  • A XVII. században a nagy járványok idején elítéltek 4 tolvajt, akik annak ellenére, hogy pestises halottakat raboltak ki, nem betegedtek meg. A titkuk egy speciális gyógynövényecetnek volt köszönhető, mely rozmaringból, kakukkfűből, zsályából és levendulából készült. Ma már illóolaj-változatban is ismert.
  • Viktória királynőnek saját levendulabeszállítója volt. Levendula iránti rajongása magával ragadta a többi finom hölgyet is. Igen intenzíven használták, ahol tudták.

René-Maurice Gattefossé francia vegyésznek köszönhető a levendulaolaj bevonulása a nyugati gyógyításba az 1900-as évek elején. Kigyulladt a labor egy robbanás következtében, és az égett karját belemártotta levendulaolajba. Meglepődve tapasztalta, hogy gyorsan csökkent a fájdalma, sem fertőzés, sem hegesedés nem alakult ki. Ez a tapasztalat is megerősítette hitét az illóolajok gyógyerejében. Ő használta először az aromaterápia kifejezést 1937-ben megjelent könyvében, a “Gatefosse’s Aromatherapy“-ban.

 

dr. Demján Ildikó, orvos-természetgyógyász, aromaterapeuta

Aki virágok közé álmodta magát - a hazai levendulamezők szerelmese

dr. Demján Ildikó, orvos-természetgyógyász, fogorvos, aromaterapeuta

Már az egyetemi éveim alatt is, sokszor utánanéztem az alternatív megoldásoknak, és a gyógynövények hatásainak. Sajnos, nagyon kevés volt akkoriban a hozzáférhető szakirodalom erről. A régi tudást és receptúrákat kevesen őrzik, bagatellizálják, megmosolyogják, hatását súlytalanná teszik, évezredes tapasztalatokat laboratóriumi vizsgálatokkal kell újra bebizonyítani.

 

A szelíd terápiák érdekelnek orvosként, ahol időt kap a test-lélek-szellem hármasa az öngyógyítás csodálatos felfedezése és ahol felelősséget vállalunk saját magunk egészségi állapotáért. Fiatalon Amerikába vitt az életutam, ahova egyetlen könyvet tudtam magammal vinni, dr. Oláh Andor Reformkonyha c. könyvét, amit akkor bibliaként forgattam és szemléletével biztonsággal táplálkoztam várandósan, és adtam életet ikerlányaimnak. A gyógynövények, zöldségek, gyümölcsök gyógyító ereje megragadott és magával vonzott. Évekkel később újra ott találtam magam az amerikai Kushi Intézetben, ahol megtanultam a makrobiotika alapjait, hogy meggyógyuljak súlyos betegségemből. Ezek az élmények, saját tapasztalatok erősítettek meg a növényvilág elképesztő erejében és tudatosodott bennem az a felismerés, hogy mellénk és nem alánk vannak rendelve a teremtésben.

 

– Doktornőből levendulaszakértő?

 

Már egy bő évtizede történt, hogy egy magazinban megpillantottam egy csodálatos levendulamező fotóját, ahol egy idős házaspár mosolygott a levendulák közt. Akkor éreztem, hogy így szeretnék megöregedni, hogy virágok vesznek körül. Örömmel fedeztem fel, hogy hazánkban, a Balaton-felvidéken őshonos hungaricumról van szó, a kolostorkertek gyógyító növényéről. Utánanéztem, milyen klímát szeret, milyen körülmények szükségesek a levendulának, majd rábukkantam arra a területre, ahol ma a saját levendulaültetvényeink virulnak.

 

– A levendula-álmod számára gyógyító földet találtál Dörgicsén…

 

A föld, amit találtam, több ezer éves templomromok helyszíne. Ezekben a templomokban hagyományos gyógyító szertartások zajlottak, tudtam meg Németh Zsolttól, aki szenvedélyesen kutatja a régi szakrális romjainkat az egész Kárpát-medencében, így jutott el Dörgicsére, ahol mindjárt négyet is talált. Ma is fellelhetőek az un. rotunda alapjai, melyek e templomok középpontjában, a gyógyító energiák legerősebb találkozási pontjánál épültek és ahol a gyógyítás történt az egyensúlyából kiesett eleink megsegítésére.

 

– Levendulamezők illatoznak ma az ősi templomromok felett?

 

Az első levendulatöveket 12 éve ültettük, Pannonhalmán vásároltuk meg az apátságból. A már nyugdíjba vonult Szecsődi Pál főkertész szárnyai alatt kezdtük el a telepítést, és tanultuk meg a fortélyokat. A levendula a meszes-köves-szubmediterrán éghajlatot szereti, vagy a homokos talajt. Azóta minden évben bővültünk, kétévente növeljük a területet, ahova levendulamezőt telepítünk. Az első évben Lavandula x intermedia, vagyis angol/hibrid levendula ültetvényt telepítettünk. A második évtől már orvosi levendula, vagyis Lavandula angustifolia ültetvényünk is virágzott a mezőn. Mára négy hektáron lilul az illatos gyógynövény. Számomra fontos szempont, hogy a tájba illeszthető növénykultúrát szeretnénk létrehozni, ezért a parcellák elhelyezkedése változatos, amit mandulafák, és gyümölcsfák tarkítanak.

 

Ezeket szereti a levendula, minthogy a növények akkor érzik jól magukat, ha társuk van.

 

– Szívvel-lélekkel, biogazdálkodással…

 

Nagyon fontosnak tartom az organikus biogazdálkodást. A talajéletet semmivel nem szabad megzavarni, sem gyom,-, vagy rovarirtóval, mert akkor eltűnnek azok a flóra- és fauna elemek, melyek az ültetvény egységes energetikájához, egészségéhez elengedhetetlenek. A steril monokultúrák látványa csak egy pillanatig megkapó, a biodiverzitás eltűnésével és gyomirtózással sebezhetővé válnak a növények. Az idei évben a munkánkat megkönnyíti, hogy saját illóolaj-lepárlónk is lett. Varázslatos illat lengi be az üzemet…

 

Küldetésemnek érzem, hogy itthon is megtapasztalhassuk egy igazi, hazai, tiszta illóolaj csodálatos hatásait. Ezen a piacon nagyon nagy a szórás, a szintetikustól, az iparitól, a terápiás tisztaságú illóolajokig sokféle olaj elérhető. Senki se gondolja azonban, hogy néhány száz forintért valódi, gyógyító erővel bíró illóolajhoz juthat. Az illóolaj ősidők óta aranyat érő kincs. A silány minőségű utánzatokat még aromalámpába sem ajánlom, mert a részecskék a levegőből tüdőn át ugyanúgy a véráramba jutnak, a központi idegrendszerhez, minden sejtünkhöz.

 

– Föld érlelte, nap nevelte, gondoskodó kezek növesztették?

 

A virágokat a föld, a nap, a természet táplálja, ezeket az energiákat nem tudja nélkülözni, ezeket szívja magába, ezeket alakítja fantasztikus gyógyító erővé, amit egy illóolaj tud adni és amit egy szintetikum nem. Nagyon koncentrált anyagokról van szó, melyek használata különös körültekintést, tájékozottságot igényel a felhasználók részéről. Egy cseppnyi illóolajban 50-60 csésze gyógynövénytea hatóanyaga található.

 

– Levendula, az illóolajok édesanyja…

 

A levendula az illóolajok édesanyja, és nagymamája is, annyira gyengéd, ahogy ápol és mindig segít, bármilyen bajban. Hogyan képes minderre? A válasz egyszerű. Az orvosi levendulában 170 féle különböző alkotórészt tudtak eddig beazonosítani. Ennyi molekulatípus, más-más receptorokhoz tudnak kapcsolódni a sejtjeinkhez. Így képes egyszerre fájdalmat csillapítani, görcsöket oldani, nyugtatni, fertőtleníteni, hangulatunkat elsimítani.

 

A két legismertebb levendula típus a Lavandula x intermedia és Lavandula  angustifolia, melyeket e mező ajándékának tekintünk. A Lavandula x intermedia egy kámforosabb illóolaj, ennek köszönhető nagyobb rovarriasztó hatása, erőteljesebb a felsőlégúti gyulladások, vagy izom, izületi gyulladások esetében is.

 

A Lavandula angustifolia, az orvosi levendula viszont a világ legártalmatlanabb illóolaja, az első, amit a babáknál is be lehet vezetni. Sőt, ezt megelőzően már a várandósság idején is alkalmazható, ha a kismamának keményedne a hasa, relaxálja, nyugtatja az izmokat. A levendula fejtetőtől a lábujjakig minden ponton segíteni tud, a hajszálaink faggyúmirigy szabályzásától, a talpak komfortjáig.

 

– Így lettél levendulaszakértő, a dörgicsei levendulamezők megálmodója…

 

Orvosi, természetgyógyászati tanulmányaimra épülő tudásom először a Panaromnál bővítettem. Feller Adrienn tanfolyamain nyílt rálátásom a többi illóolajra. Hálás vagyok Hollódi Gergelynek, az Aroma Botanica megalapítójának, hogy hazahozta az USA-ból a Jade Shutes által alapított East-West School teljes aromaterápiás tananyagát és megosztja velünk. Sokat tanultam Somlósi Lajos tanítótól, gyógyítótól a növényekről elfeledett egyszerű gyógymódokról. Sokszor az egyszerű a nagyszerű… A növénytermesztés mellett, mivel a levendula szinte minden gyógykozmetikum részét képezi – saját termékfejlesztésbe is kezdtem. Célom, hogy tiszta termékeket készítsek, melyekben a levendula gyógyító erejét továbbadhatom illó olajok, aromavíz, levendulavirág, fürdősó, masszázsolaj, és egyéb testápoló, enyhülést hozó termékcsaládok formájában.

Bio trend, 2014. december/2015. január

Levendula virágzástól az aranyló olajig - Aratás a dörgicsei levenduláskertben

Szemeim előtt láttam egy gyönyörű levendulamezőt, amikor elhatároztam, hogy saját levendulaültetvényt szeretnék létrehozni. Nem volt könnyű megtalálni azt a földet, ahol az álmom valóra válhat, bár a Balaton-felvidék akkoriban, bő 10 évvel ezelőtt tele volt parlagon heverő földekkel, mégis nehezen váltak meg az emberek ezektől a területektől. A levendulamező vízióján túl egyfajta tájépítő szándék is volt bennem, hogy létrehozzak valami varázslatosat, valami maradandót, a tájba is illeszkedőt – önmagam és egy nagyobb közösség örömére.

 

Bár jómagam a levendula és az illóolajok rajongója vagyok, és bár hazánkban kiváló számára a termőtalaj, az éghajlat, a levendula, mint gyógynövény akkoriban szinte eltűnt hazánkból. Tihanyon és Pannonhalmán kívül nem találtam működő ültetvényeket. Az ültetés megkezdése előtt megkerestem Szecsődi Pált a Pannonhalmi Apátság akkori főkertészét, hogy segítsen az első telepítésben. Az ő segítsége sokat jelentett – emlékszik vissza Dr. Demján Ildikó, orvos-természetgyógyász, nemzetközi aromaterapeuta a kezdeti pillanatokra.

 

Álomszerű, magával ragadó növény, gyönyörű virágzás, illatos, gyengéd betakarítási élmény, értékes illóolaj, melyre fokozott hazai és nemzetközi kereslet mutatkozik. Miért van, hogy mégis ilyen kevesen foglalkoznak vele?

 

A mezőgazdaságban nagyon magára van hagyva az ember. hazánkban nem alakultak ki értékesítési szövetkezetek. Hiába termeled meg, ha nem tudod értékesíteni a portékád. Én magam nem is szeretném ismeretlenül értékesíteni ezt a fantasztikus minőséget. Annyira jó itt a föld, olyan erősek a támogatók és az energiák. Félek, ha nem tudom nyomon követni az illóolaj útját, akár silány minőségű, vagy szintetikummal keverik a nagyobb haszon érdekében. Szeretném, hogy ez az olaj egy az egyben el tudjon kerülni a felhasználókhoz, hogy hazánkban minél többen megtapasztalhassák, milyen egy élő, organikus valódi illóolaj, ami gyengéd terápiás eszközként, óriási hatékonysággal működik.

 

– Hogyan állt össze a levendula-csapat?

 

Itt az adottságokra kellett hagyatkoznunk. Első adottság maga a terület. A klíma, a talaj, az a különleges energia, ami itt, az ezer éves kolostorromok tövében jelenik meg, ahol mindig is gyógyító tevékenység zajlott. Biztos, hogy az itt megtermő növény is közvetíteni tudja ezeket a rezgéseket. Azután a hozzáértő szakemberek. Bárki, aki idejött, életében először találkozott levendula termesztéssel. És végül a tapasztalat. Évekbe telt, míg rájöttem a termesztés csínjára-bínjára. Első évben annyira izgultam, hogy nem a megfelelő virágzási fázisban, túl korán szüreteltem. A kellő tapasztalathoz egy életen át tanul az ember, én is sokat szeretnék még fejlődni, de ma már tudok néhány dolgot.

 

Megtanultam, hogy a levendula nagyon szereti a mandulafa társaságát, és gyönyörködtető látványt nyújtanak együtt.

Megtanultam, hogy ez a növény nagyon hálás, és alig van kártevője.

 

Megtanultam, hogy a Levandula x intermedia hibrid növény, ami nem tud magról szaporodni, ugyanaz a genetikai kódja minden növénynek, így sokkal kényesebb.

 

Azt is megtanultam, hogy a Levandula angustifolia magról ültetve egyedi, genetikailag eltérő növényeket eredményez, ahol minden növénynek más a színe, illata, ami sokkal sokszínűbb, telítettebb, sokoldalúbb olajat hoz létre.

 

Azt is tudom, hogy Provance-ban, ahol 100 hektárszámra ugyanazt a levendula hibridnövényt termesztik, sokkal sérülékenyebb az állomány. Épp ezért hoztam létre a lehető legtermészetesebb ültetvényt Dörgicsén.

 

Törékeny, finom nőiséged ellenére olyan magabiztossággal és erővel kezeled a dörgicsei csapatot, mintha a családod több generációjától örökölted volna a levendulatermesztés fortélyait. Honnan merítesz ihletet ennyi szépség megalkotásához?

 

Talán megtanultam figyelni a belső hangra. A sok szépség mögött azonban még több munka van. Eleinte jópofa szórakozásnak tűnt a szüret, amikor barátokkal arattunk. Aztán kiderült mennyire megterhelő ez a munka, és mennyi izgalommal jár.  Számomra ez az időszak az év legizgalmasabb periódusa. Össze kell hangolni a legoptimálisabb virágzási időt a szüret időpontjával, az aratók és a lepárló rendelkezésére állásával, a szállító eszközök mobilizálásával. Szerencsére ez utóbbi kettő a saját lepárló megépítésével megoldódott. Néhány napban csúcsosodik ki az egész éves munkád – míg végül a lepárlóban megjelenik az aranylóan csillogó illóolaj.

 

Az idei év szüretjét többször megszakította a kedvezőtlen időjárás. Egy nedves, lehűlő időszakban a növény illóolaj-tartalma lecsökken. Meg kell várni, a megfelelő napsütéses napokat. Az idei szüret el is húzódott, augusztus elejéig. Az sem mindegy, hogy a reggeli vagy délutáni órákban zajlik az aratás. Mindezek a feltételek nagyban meghatározzák az olajminőséget is.

 

Amikor az aranyló illóolaj az üvegekbe kerül, csak az aratás ér véget….

 

Valóban, az izgalmak nem érnek véget a sikeres aratással és lepárlással. Az anyaföld minden évben más-más illóolajat szül. A levendula illóolaj összetevőinek aránya évente változik. A minőséget illetően csak határértékek a mérvadók. A kész illóolajat évente laboratóriumban vizsgálják – így pontos adatokkal bírunk a minőségről és az aktuális összetevőkről.

 

Aki egyszer megérzi a levendulaolaj és a virágvíz gyógyerejét, visszatérő vásárlónk lesz.

 

Nagy a kereslet iránta, külföldről is, de én örülök, ha itthon használják. Épp ezért termékfejlesztésbe fogtunk, hamarosan kozmetikai termékcsaláddal szélesítjük kínálatunkat, mely a levendula olajára épül. A levendulát leginkább végfelhasználók, aromaterapeuták, kozmetikusok, szappankészítők számára értékesítjük, akik tudatában vannak, mekkora kincset tartanak a kezükben, akik szeretnek biztos forrásból vásárolni, akik számára a megbízható minőség jelenti a szakmájuk feltételét.

 

Az illóolajok mellett macerátumokat is készítünk a masszázsolajokhoz, sőt, az idei évben egy kisebb borsmenta parcellának köszönhetően borsmenta olajat is sikerült lepárolnunk. A borsmenta mellett szeretném a citromfű és további gyógynövények olaját és virágvízét is a testi-lelki épülésünk és gyógyulásunk szolgálatába állítani.

Bio trend, 2015. nyár

Az aranyló illóolaj - A dörgicsei levenduláskert illatos aranya

Minőségi gazdálkodásból minőségi illóolaj

Nagyon fontosnak tartom az organikus biogazdálkodást. A talajéletet semmivel nem szabad megzavarni, sem gyomirtóval, vagy rovarirtóval, mert akkor eltûnnek azok a flóra- és fauna elemek, melyek az ültetvény egységes energetikájához, egészségéhez elengedhetetlenek.

 

 

A terápiás tisztaságú illóolaj gyógyít

Küldetésemnek érzem, hogy itthon is megtapasztalhassuk az igazi, hazai, tiszta illóolaj csodálatos hatásait. Ezen a piacon nagy a szórás, a szintetikustól, az iparitól, a természetes, sőt terápiás tisztaságú olajokig sokféle olaj elérhető. Kevesen ismerik e kategóriák közötti óriási minőségbeli különbségeket, vagy annak egészségünkre gyakorolt hatásait. Sokan vannak, akik még nem is találkoztak valódi, terápiás tisztaságú illóolajjal, így nem volt módjuk megérezni azt a semmihez nem hasonlító érzést, élményt, ahogy testünk és lelkünk e kivételes kincsekre reagál. Nem beszélve egészségünket megőrző, számtalan hatásáról.

 

A silány utánzatokat még aromalámpába se…

Senki ne gondolja azonban, hogy néhány száz forintért valódi, gyógyító erővel bíró illóolajhoz juthat. Az illóolaj ősidők óta aranyat érő kincs. A silány minőségû utánzatokat még aromalámpába sem ajánlom, mert részecskéi a légzésen, és a tüdőn keresztül ugyanúgy a véráramba jutnak, a központi idegrendszerünkhöz, és minden sejtünkhöz.

 

Minden cseppjében 50–60 csésze gyógynövénytea

A virágokat a föld, a nap, a természet táplálja, ezeket az energiákat nem tudja nélkülözni, ezeket alakítja át fantasztikus, gyógyító erővé. Ezt a gyógyító erőt csak a valódi illóolaj képes nekünk adni, a szintetikum semmiképp. Különösen koncentrált anyagokról van szó, melyek használata óvatos körültekintést, tájékozottságot igényel a felhasználók részéről is. Egy cseppnyi illóolajban 50-60 csésze gyógynövénytea hatóanyaga található.

 

Levendula – az illóolajok édesanyja és nagymamája

A levendula annyira gyengéd, ahogy ápol, és mindig segít, bármilyen bajban. Hogyan képes minderre? Az orvosi levendulában 170 különféle alkotórészt tudtak eddig azonosítani. Ennyi különféle molekulatípus szinergikus hatása érvényesül, amikor érintkezünk vele, mind más-más receptorokhoz kapcsolódik sejtjeinkben. Így képes arra, hogy egyszerre fájdalmat csillapít, görcsöket old, nyugtat, fertőtlenít, jó hangulatot teremt.


A két legismertebb levendulatípus a Lavandula x intermedia és a Lavandula angusgifolia. Az előbbi egy kámforosabb illóolaj, ennek köszönheti rovarriasztó hatását, és erőteljesebb felső légúti gyulladások, vagy izom, ízületi gyulladások esetében is. A második az orvosi levendula, a világ legártatlanabb illóolaja, az első, amit babáknál és várandósan is alkalmazhatunk. Relaxál, nyugtatja az izmokat. A levendula a fejtetőnktől a lábujjakig minden ponton segíteni tud. A hajszálaink faggyúmirigy szabályozásától a talpak komfortjáig.

dr. Demján Ildikó

orvos-természetgyógyász
gyógynövény-termesztő
nemzetközi aromaterapeuta

 

A cikk megjelent: Bio Trend 2015. tél

Sanita per Lavandulam - levendulából nyert egészség

 

Lavare” jelentése, mosni. Már a rómaiak is e szóval illették a tisztulást, és nem lehet nem hallani a lavare, lavender, avagy levendula összekapcsolódását. A legendás római fürdők levendulától illatoztak, hiszen a rómaik tisztában voltak e növény gyógyító hatásaival, tudták, hogy nem csupán fertőtlenítő, tisztító hatását használhatják, de egyes fájdalmak enyhítésében is számíthatnak enyhet hozó erejére. 

 

Egy baleseten múlt 

A levendula aromaterápiás értékének komlyabb elismerése azonban még váratott magára egészen addig, amíg a francia aromaterápia atyja, a francia parfümgyáros, René-Maurice Gattefossé egy véletlen folytán kémiai laborjában meg nem égette magát. Balesete óriási lépést jelentett az aromaterápia történetében, hiszen az égési sérülés fájdalmát enyhítendő, az első keze ügyébe akadó üvegcse után nyúlt, mely történetesen éppen levendula illóolajat tartalmazott. Azon töménységben a friss égési sebre öntözte a levendulaolajat, majd döbbenten figyelte karjának gyors gyógyulását, látványos, néhány nap alatt történő regenerálódását, mindennek hólyagok, égési fájdalmak nélküli élményét.

Gattefossé parfümőr családba született, illatszer-gyárában növényi alapanyagok után kutatott, melyekből illatos olajokhoz, parfümjeinek organikus alapanyagaihoz kívánt jutni. A véletlennek köszönhetően világosodott meg, hogy e kivételes élményt hozó illatok nem csupán a szaglás érzékszervén át hatnak erősen az emberre, de a testtel érintkezve a bőrön át felszívódva csodálatos egészségmegőrző hatásukban tündökölnek.

A fizikai test aromaterápiával történő kezelése, a francia aromaterápia születése e formában az Ő nevéhez kötődik. Bár az antik korok is őrzik az aromaterápia ismeretének emlékeit, a sötét középkor e tudást nyom nélkül süllyesztette el. Így nyert óriási jelentőséget az aromaterápia újrafelfedezésében Gattefossé 1937-ben megjelent könyve, melyben bevezette az aromaterápia fogalmát, elhintette az illóolajok terápiás célú, gyógyító használatának lehetőségeit. 

 

Az aromaterápiát, vagy az illóolajok tudományát elhíresülten művelték az arabok, akiknek köszönhetően már több ezer éves lepárlókre is bukkantak. Amióta ember az ember, szüksége van támogatásra egészsége megőrzéséhez, sebei gyógyításához. Ma már kutatási eredmények bizonyítják, hogy a bőrre felvitt illóolaj 10 perccel később kimutatható a véráramból. 

 

Három szinten segít tisztulni 

Tisztulási vágyásunk folyamatos és a teljesség igénye járja át. A levendula illóolajának tisztító hatására mindhárom szinten számíthatunk. A tisztulás folyamata minden esetben túlmutat fizikai testünkön, azonban az első lépés a test tisztítása. Fizikai szinten a levendula védelmet nyújt, természetes antibakteriális hatással bír. Az első világháborúban üszkös lábakat mentettek meg e növény olajának köszönhetően. 

 

A levendula nem csak fertőtleníti a kisebb sérüléseket, de fokozza a regenerálódás sebességét, kiváló elsősegélyként működik arra az időre, míg a sebesült szakszerű orvosi ellátást kap.  

 

Kisebb sérülésekre, horzsolásra helyezve azonnal nyugtatja a fájdalomérzékelő receptorokat, fertőtlenít, beindítja a hámosodást és a sokkhatásból nyugtatja a lelket is, sőt az elmét is csitítja, befelé irányítja, így segíti ellazulni. Gabriel Mojay a híres brit aromaterapeuta ezen hatásegyüttes miatt nevezi a levendulát “Rescue Remedy”-nek, “Elsősegély-cseppnek”. 

 

Az illóolajok Rescue Remedy cseppje 

Dörgicsei levenduláskertünkben egyik nyári délután éppen zártuk a napi teendőket, amikor hirtelen egy hatalmas csattanásra lettünk figyelmesek. Azonnal az utcára rohantunk, ahol egy triatlonos versenyzőt edzés közben a kerékpárjával rosszul bevett kanyar földre kényszerített. A fiatal fiú testét nagy felületen horzsolta végig az aszfalt, amikor odaértünk, remegett a fájdalomtól.

Berohantunk levendulavízért és olajért, a sérült felületeket levendulavízzel lepermetezve megtisztítottuk, majd a sebre levendula illóolajat fújtunk óvatosan. Szemmel látható volt, ahogy pillanatról-pillanatra oldódott a sokkélmény és a fájdalom. A szomszédos faluba szállításkor útközben már önfeledten beszélgetett, nyilvánvaló volt a testi-lelki oldódás is a fájdalomból. A levendula megtisztította a sebeit, megnyugtatta a lelkét is, ami a gyógyulás feltétele. 

 

Végy egy mély, illóolajos levegőt! 

A levendulát aromalámpába, vagy még modernebb fomában ultrahangos diffúzorba cseppentve a levegőben lebegő molekulák már a levegőben fertőtlenítik a mikrobákat, melyeket így biztonsággal lélegezhetünk be. Komoly tudományos vizsgálatok bizonyítják az illóolajok baktériumok hatástalanításában betöltött szerepét. Illóolajok jelenlétében a baktériumok szaporodása gátolt. Épp ezért tud oly fontos szerepet betölteni a különösen fertőtlenítő hatású Lavandula x intermedia illóolaj irodák, közösségi terek, kórházak, óvodák levegőjének tisztán tartásában, és harmonizálásában.

Ahol szorongó, tüsszögő, stresszes emberek várakoznak, gyülekeznek, ott a levendula támogató hatására többszörösen számíthatunk, melyet a citrom illóolajával tudunk még hatásosabbá tenni. 

Tavasz-nyár tisztítókúrák serkentése 

A tavaszi tisztítókúrák során reggel-este 1-1 csepp Lavandula angustifolia illóolaj használatával fokozhatjuk a tisztulás folyamatát. A levendula jelenlétével fokozhatjuk az epe-ürülést. Belsőleges alkalmazás esetén szokásos 1 mokkáskanál mézben, vagy hidegen sajtolt olajban feloldva 1-1 csepp Lavandula angustifolia olaj fogyasztása, 6 hetes kúra keretében. Belsőlegesen kizárólag terápiás tisztaságú olaj alkalmazható, orvos és aromaterapeuta felügyelete mellett. 

Egyéb esetekben külsőleg az illóolaj hidegen sajtolt nemes olajban hígítva, az értintett területbe dörzsölve használható. A levendula gyengéd hatását remekül egészíti ki a rózsa, a neroli, a bergamot illóoalaja. Az illóolajok keverését szintén bízzuk szakemberre. Úgy a helyes arányok, mint a helyes olajtársítások komoly felkészülést és szakértelmet kívánnak. 

 

Lelki bánat tisztítása 

A lelki fájdalom a szívcsakránál jelentkezik, akár testi, akár lelki tünetekkel. Ha mély bánat ér bennünket, az csakhamar mély sóhajokat, mellkasi nyomást, szívritmus-zavarokat, vagy szívtáji szorongó érzéseket jelent. Ilyenkor a szegycsontra helyezett, nemes olajban higított 2-3 csepp Lavandula angustifolia illóolaj segítségére számíthatunk. A lélek a szívben lakik, a lélek tisztítása a szívcsakra hangolásával támogatható. 

 

A szellem tisztítása 

Ha szeretnénk kicsit elvonulni, és elmélkedni, meditálni, csendes magányunk segítő társra lel a levendula illóolajjal. Harmadik szemre dörzsölve, koronacsakrára fújva, vagy ultrahangos diffúzorban párologtatva támogatja tudatunk magasabb rezgésű ébredését, gondolataink világosságát. Hatása fokozható a tömjén, mirha, nárd olajok által. E rituálék révén az illóolajok segítik lényünk spirituális ébredését. 

 

Tisztulásunk három szintjét minden évszakváltáskor támogassuk tudatosan illóolajok jelenlétével is! 

 

dr.Demján Ildikó

orvos-természetgyógyász,
gyógynövénytermesztő,
nemzetközi aromaterapeuta

 

A cikk megjelent: Bio Trend 2016. tavasz 

A Föld nevű játszótér....

 

 

Kedves Tanítómtól hallottam ezt a kifejezést, amit nagyon kedvelek és sok mindenre választ, segítséget kaptam. Először is elmosolyodom, hiszen egy játszótéren jól szoktuk magunkat érezni, és játszani, nem harcolni megyünk oda.

 

Mikor kimondom vagy elképzelem ezeket a szavakat, egyből madártávlatból, sőt még magasabbról tudok rátekinteni valóságomra/valóságunkra. Elveszíti a neveltetésünkből fakadó sok-sok előítéletet, görcsöt, kicsinyességet, sziszifuszi küzdelmet, hiszen onnan fentről olyan picinek, jelentéktelennek tűnnek a saját magunk által kreált élethelyzeteink. Rájövünk, hogy rajtunk kívül sok játszótárs van, és hogy mi is, és ők is szerepeket játszunk. Ki jobban, ki kevésbé jól alakítja a maga szerepét, amit maga választott tapasztalásához, növekedéséhez.

 

Számomra feltételezi a többszöri testet öltést is, újra és újra próbálkozhatunk, fejlődhetünk, játszhatunk… Külső „megfigyelőként” eltörpülnek gondjaink, ha kellő alázattal és elfogadással szemlélődünk, megszeretjük magunkat és másokat, esendőségünkre derűvel tudunk tekinteni.

Legérdekesebb, legszerethetőbb játszótársainkat és legszebb, legnagyobb és legnehezebb feladatainkat a család nevű színtéren kapjuk. Tovább visszük-e a generációkon átívelő játékstílust vagy frissen, ajándékként éljük meg ezeket a találkozásokat? Felfigyelünk-e a most született gyermekek tiszta tekintetére, tanításaira, jóságukra? Fel tudjuk-e nevelni őket szeretetben, érzelmi biztonságban? Legtöbb mit adhatunk nekik szeretetünkön és elfogadásunkon kívül, az a játékra fordított időnk… amit semmi mással nem tudunk később pótolni.

És ha még feljebb merészkedünk elénk tárul az Univerzum ékköve: a FÖLD. A csodálatos Kék Bolygó.

Aki annyi élőlénynek és létformának ad otthont miközben elképesztő sebességgel száguld a galaxisunkban úgy, hogy nekünk viszonylag állandó életteret nyújt, táplál, véd minket… hogy játszhassunk… Milyen csodálatos játszótér! Milyen szeretettel hordoz bennünket! Mennyi mindent eltűr, elvisel, begyógyítja sebeit, amit mohóságunkban ejtünk rajta. Mi ezt természetesnek tartjuk egészen addig, amíg megnézzük a “Mars expedíció” című filmet, ahol egyetlen faj, a krumpli a túlélés kulcsa. S a Földön fajok milliárdjai!

Ahol háborítatlanul hagyjuk Őt és nem próbáljuk emberi elmével felturbózni adományait, (növényvédők, műtrágyák) ott az állati és növényi sokszínűséggel ajándékoz meg bennünket. Az is a játszma része, hogy hogyan állunk hozzá: élőlénynek tekintjük-e, aki szeretetet és törődést kíván, vagy csak pumpolni akarjuk évről évre, majd ha kimerül, ott hagyjuk termékenységétől megfosztva, megalázva, élettelenül. Ez már egy komoly játék. El kell döntenünk melyik oldalra állunk.

Építünk, legózunk, értéket teremtünk magunknak és egymásnak, vigyázva Rá, vagy nem törődve, felelősség nélkül, mindenféle fals ideológiák árnyékában pusztítjuk önmagunkat, játszótársainkat és Gaiát, a Földanyát.

Mindenkinek szép, értelmes, szív által vezérelt játszadozást kívánok.

Szeretettel:

dr. Demján Ildikó
orvos-természetgyógyász,
gyógynövénytermesztő,
nemzetközi aromaterapeuta

 

A levendula bűvöletében, Illata megnyugtat, olaja csillapítja a vérzést, fertőtleníti a sebet

DÖRGICSE

 

Mintha egy másik világba lépne az ember, olyan érzés a Dörgicsei Levendula Major kapuján besétálni. Mediterrán, toszkán táj, a romtemplom mögötti dombokon levendulamező, benne égnek meredő ciprusok.

 

Az egész hely nyugalmat, bé­két sugároz, pedig van nyüzs­gés, emberek jönnek-mennek, fényképezkednek, ücsörögnek a pavilonok ponyvái alatt és levendulás limonádét szür­csölgetnek. Nyílt napot tartot­tak a Dörgicsei Levendula Majorban, és ennek apropó­ján szedd magad akcióra is lehetőség nyílt.

 

Csak ezen az egy napon adunk erre lehetőséget, mert elsősorban mi az illóolaj-elő­állításra termesztjük levendu­láinkat – mondja Demján Ildi­kó orvos-természetgyógyász, az ültetvény megálmodója. Lassan két évtizede annak, hogy egy magazint lapozgatva meglátott egy képet egy idős angol Jersey-szigeteki házaspárról, akik egy levendulamező közepén álltak, és úgy gondolta, hogy ő is így képzelné el egyszer.

 

Akkor kezdett el a levenduláról olvasni, és nagyon megtetszett neki, hogy milyen sokoldalú gyógyereje van a növénynek, viszonylag könnyű termeszteni és a kártevők is elkerülik. Azt, hogy merre keressék az alkalmas területet, nem volt kérdés, hiszen férjével és a barátokkal egyetemista koruk óta Dörgicsére jártak nyaralni, mindenki itt vett házat, itt nőttek meg a gyerekek. 15 éve 9000 pannonhalmi hibrid levendulával kezdték el az ökológiai termesztést, mára 6 hektáron díszlik az orvosi és hibrid levendula. A legnehezebb a betakarítás megszervezése, mert nehéz kézi munkaerőt találni.

 

A bemutatókerten belüli ültetvény kézi művelésre lett telepítve, a fiatalabb ültetvényen már gépi betakarítást terveznek. Alapvetően illóolaj-előállításra rendezkedtek be, amihez saját tervezésű lepárló készült kozmetikai laborral és üzemmel. A szépen megépített kert az Árpád-kori rom szomszédságában sok ember érdeklődését keltette fel, egyre többen akarták meglátogatni, ezért készült el a bemutatókert.

 

A férjem édesanyja zenetanár volt, az ő emlékére ültettük ezt a részt – mutatja a levendulás egy területét. Itt több mint 30 féle levendula van, kottát és violinkulcsot formázó alakban ültetve. A másik oldalon hoztuk létre a Szent Erzsébet kolostorkertet, melyet Gergely Márk rózsanemesítő illatos Szent Erzsébet rózsája díszíti. Ez a meszes, sziklás talaj kiváló a levendulának, és a többi fűszer- és gyógynövénynek is, ezért ültettünk többek között mentát, fodormentát, citromfüvet, zsályát, muskotály­zsályát, körömvirágot és bú­zavirágot, melyeket szintén feldolgozunk kozmetikai és kulináris célra, többek között lepároljuk és virágvizeket ké­szítünk – meséli tovább.

A lepárlás végső fázisában az illóolaj és a virágvíz szét­választása zajlik. A középkor­ban a virágvíz volt az értékes termék és az olajat dobták ki, a közelmúltban az olaj lett az érték és a vizet dobták ki, má­ra mindkét terméket megbe­csülik. A levendulaolaj – mint többször említettem – 170 féle molekulából áll, melynek aránya évente változik; min­den évben gázkromatográfiás vizsgálattal tájékozódnak a pontos összetételről. Évről évre végzős kertészmérnökök választják a fajták kutatását szakdolgozati témául.

A hibrid például kiváló repellens hatású, távol tartja a hangyákat vagy más rovaro­kat, de belsőleg és étkezési célra az orvosi levendula al­kalmas. A hibridből készülő élelmiszer szappanízű lesz. A levendula csodálatos növény, azt szoktam mondani, egy híres aromaterapeuta szavaival élve, hogy a gyógynövények édesanyja. Azért, mert olyan, mint egy édesanya, ha baj történik, azonnal segít. Vigasztal, illata megnyugtat, oldja a sokkot, olaja csillapítja a vérzést, fertőtleníti a sebet, hámosítja a bőrt – sorolja Demján Ildikó.

 

Ha a levendulákat leszüretelték is, a majort a táj harmóniája, és a kert szépsége miatt bármikor érdemes felfedezni.

Napló, 2017. június 28.

 

Látogatás a Dörgicsei Levendula Majorban, Egy szelet édenkert

Az egyiptomiak egyebek mellett balzsamozásra, a rómaiak fürdésre és illatosításra használták, de már ekkor jól ismerték nyugtató, frissítő és fertőtlenítő hatását is. Nem véletlen, hogy a keresztény hit az édenkert virágának tartja. A levendula ma is az egyik legsokoldalúbb gyógy- és fűszernövényünk, egyszerre képes hatni a gombák, a vírusok és a baktériumok ellen. A Dörgicsei Levendula Major, azaz a Levendárium héthektáros ültetvénye ottjártunkkor a legszebb arcát mutatta.

Jóllehet Dörgicse ma egy alig néhány száz lelkes település a Balaton északi part­ján, Balatonfüred és Tihany szomszéd­ságában, múltja azonban nagyon távoli időkre tekint vissza. Régészeti kutatások bizonyítják, hogy már az őskorban lak­ták, majd itt futottak keresztül a Római Birodalom útjai, ezer esztendővel ezelőtt pedig a honfoglaló magyarok vették bir­tokba a tóparti hegysor mögötti, páratlan adottságokkal rendelkező medencét.

 

Virágzó múltját és jelenét mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy a ma is működő négy – három evangélikus és egy katolikus – temploma mellett három mű­emlék templomrommal is büszkélkedhet: a fehérvári őrkanonokság kegyúri templo­maként a XIII. században épült alsódör­gicsei Boldogasszonnyal; a XII. századi, Szent Miklós nevét viselő, román stílusú kisdörgicsei kőtemplommal, illetve a sokak által csak ikerromként emlegetett felsődörgicsei Szent Péter-romtemplommal. Ez utóbbi nemcsak azért különösen érdekes, mert azt a honfoglalás után épí­tette az itt letelepedett Bogát-Radvány nemzetség, majd kétszáz évvel később olyan egyedülálló módon nagyobbították meg, hogy egyszerűen hozzáépítettek egy másikat, hanem azért is, mert közvetle­nül mellette, szinte a semmiből tűnik fel a Dörgicsei Levendula Major és annak többhektáros ültetvénye.

 

Merthogy a Balaton és környéke már régen sokkal több a féktelen bulizásnál, a könnyed kikapcsolódásnál és a hűsítő fürdőzésnél: immár a szőlő- és borterme­lés, illetve a levendulatermesztés egyik központja is. A tihanyi őslevendulás mellett ugyanis – egyebek mellett az egyre inkább mediterránná váló klímának köszönhetően – a környéken egyre többfelé jelennek meg provence-i hangulatot idéző, hatalmas lila mezők. Közülük is az egyik legeldugottabb – éppen ezért talán a leghangulatosabb – a Levendárium. A legjobbkor érkezünk meg a majorba, hiszen az június elejétől július végéig mutatja igazi pompáját. Virágzik a levendula, és persze az időjárástól függően, de folyamatosan tart az aratás is, hogy a levágott virágzó szárakat minél előbb feldolgozhassák.

 

– Idén a természet megtréfált bennünket, hiszen egyetlen napig tartott a tavasz, majd idő előtt beköszöntött a nyár, és amikor végre elkezdhettünk volna aratni, beállt az esős idő. – meséli egy kicsit szomorúan Demján Ildikó, a Levendárium megálmodója. Elmondja, ahhoz, hogy minél több és jó minőségű illóolaj legyen, meleg és száraz időre lenne szükség.

– Mivel az illóolaj-molekulák közül sok azonnal elillan, nagyon gyorsan be kell tennünk a virágot az üstbe, amelyből az olajat gőzdesztillációval nyerjük ki. Persze ne gondoljunk hatalmas mennyiségre, hiszen egy ezerliteres üstből átlagosan két és fél liter olajhoz lehet jutni! És bár ez valóban nem sok, de annál értékesebb!

 

A levendula ugyanis, mint Demján Ildikó elárulja, százhetvenféle molekulából áll, ezért nagyon sok receptorunkba tud bekapcsolódni, így egyszerre képes a fertőzések, gombák, vírusok és baktériumok ellen fellépni, jó hatással van a központi idegrendszerre, görcsoldó, bőrgyógyító és az egyik legjobb fertőtlenítő is, nem véletlenül használták a világháborús években műtéteknél és amputációknál.

 

– Magyarország egyébként mindig is a gyógynövények hazája volt, de mára sajnos a természetes alapú gyógyító készítményeket a szintetikus ipar teljesen kiszorította. Csakhogy, míg a szintetikus molekulák telítik a szervezetet, amely így nem is tudja úgy befogadni és feldolgozni azokat, addig a növényieket, amelyek velünk együtt fejlődtek a földtörténet során, nagyon jól ismerjük, és úgy illeszkednek hozzánk, mint kulcs a zárba. Ezért határoztam el, hogy orvosként kiállok a nyilvánosság elé, és nemcsak elmondom, de meg is mutatom, milyen ereje van a gyógynövényeknek. Legjobb, ha a gyógyító integrálni tudja az akadémikus és a hagyományos gyógymódokat, így élni tud az orvostudomány fantasztikus vívmányaival is, de nem felejti el az ősök tapasztalatait, tudását sem.

 

Ildikó általános orvosként végzett Debrecenben, ahol egy ideig szájsebész-fogorvosként is dolgozott. A rendszerváltás után – egy hosszabb amerikai kitérőt követően – férjével együtt megnyitották Magyarország első magánklinikáját Budán, ahol a plasztikai sebészet és a fogászat mellett hazánkban elsőként menedzserszűrést is végeztek. Ennek eredményei pedig bebizonyították, amit mindig is tudott, vagyis hogy a betegségek több mint kilencven százalékát a stressz okozza, amelynek feloldására a szelíd gyógymódok tökéletesen alkalmasak. Így a természetgyógyászat, amely iránt már egyetemista korában is érdeklődött, egyre inkább foglalkoztatni kezdte, belekóstolt mások mellett a kínai orvoslásban az ájurvédába, az asztrológiába, az agykontrollba és az aromaterápiába is.

 

Amikor aztán a házassága tönkrement, a klinikát maga mögött hagyta, és biogazdálkodásba kezdett. Az erre legalkalmasabb helyet meg is találta a Balaton-felvidéken, melynek meszes, köves talaja nem csak a levendula, de más gyógynövények, így a mentafélék vagy a zsálya számára is ideális. Merthogy soha nem a föld rossz – vallja -, csupán meg kell találni hozzá a megfelelő növényt.

 

Az első levendulatöveket tizenhét évvel ezelőtt ültette a major délkeleti lejtőjére. Napjainkban hét hektáron mintegy hetvenezret gondoz, persze segítséggel. Vagyis, ami először hobbinak indult, mára hivatássá, életstílussá vált.

 

– Kezdetben a legfontosabb az volt, hogy levendulaolajat készítsünk, mert tudtam, hogy fantasztikus gyógyereje van, és szerettem volna ezt minél több emberhez eljuttatni. Annál is inkább, mert amit a boltokban kapunk, annak a kilencven százaléka hamis – állítja.

 

Az olajat először egyben akartam eladni, de olyan nevetséges összeget kínáltak érte, hogy 2012-ben megalapítottuk a Levendárium brandet, és mi voltunk itthon az elsők, akik a Kézműves Magyar Ízek vásárán levendulás standdal mutatkoztunk be. Az olajat a makrobiotikus levendulás süti, majd a szörp követte, de a paletta évről évre bővül, most már kozmetikumokat is készítünk az azóta felépült üzemünkben.

 

Az ültetvény pedig idővel olyan népszerű lett, hogy az erre kirándulók elkezdtek bekéredzkedni, sőt, volt, aki titokban be is mászott, hogy közelről fotózhassa le a végeláthatatlan levendulatengert! Kézenfekvő volt tehát a major mellett egy bemutatókert kialakítása, ahová a kétféle – orvosi és hibrid – levendulafaj több mint harminc fajtája mellett mentát, zsályát, citromfüvet, körömvirágot, tulipánt és számos rózsafajt ültettek. Így a Szent Erzsébetről elnevezett kolostorkert gyakorlatilag minden évszakban más és más arcát mutatja a vendégeknek. Akik jönnek is szép számmal. Hiszen a dörgicsei szakrális templomromokat összekötő Szent György-vonal közelsége, kiegészülve a levendula finom rezgésével különös hangulatot áraszt.

 

Olyan vidék ez, ahol a természet befogadta az embert, aki cserébe tiszteletben tartja annak törvényeit, így tökéletes harmóniában vannak egymással.

 

Magyarország, 2018. július 25.

Az orvosi levendula a várandósok Védőangyala

Túlzásnak tűnik a cím, de ha végiggondoljuk mi mindenben segít nekünk ebben a csodálatos, “más” állapotban, talán megérdemli ezt a titulust. 

 

 

Egyik legnagyobb erénye a biztonság, ami ebben az időszakban az egyik legfontosabb szempont kis magzatunk védelmében. A levendulák közül az orvosi levendulát (Lavandula angustifolia) ajánljuk az első két trimeszterben, a hibridet (Lavandula x intermedia) később és leginkább levegőfertőtlenítésre pl. influenzás időszakban.

 

Kisebb-nagyobb fertőzések, betegségek pedig sajnos ebben az időszakban is érik az ember lányát. Gyakorta fordul elő szájüregi fertőzés, afta, ínygyulladás: 1-2 csepp illóolaj fülpiszkálóra cseppentve segítségünkre lehet, míg el nem jutunk a fogorvoshoz, de használhatjuk hígitva is szájöblítésre, 1-2 cseppet 1 dl vízbe.

 

Korai hányinger esetén is jól jöhet, magában, vagy gyömbér illóolajjal összekeverve szagló üvegcsébe téve, vagy a tenyerünkbe cseppentve és azután mélyeket belélegezve.

 

Ki ne féltené a szép bőrét várandóssága idején? Jobb, ha már a második trimeszterben elkezdjük a védelmet: permetezzük be a hasunkat levendula virágvízzel, majd óvatosan masszírozzuk be argánolajjal, mandulaolajjal, avokádóolajjal, vagy bármilyen hidegen sajtolt olajjal.

 

Utolsó időkben sokszor bekeményedik a poci, ami egy bizonyos szintig a baba táplálását szolgálja, de ha már nagyon kellemetlen, akkor 2-3 csepp orvosi levendula egy teáskanál hidegen sajtolt olajba téve és gyengéden elsimítva a pocakon lazulást hoz. 

 

Sok kismama panaszkodik álmatlanságról. Cseppentsünk az ágyunk mellé készített aromakőre, vagy ultrahangos diffúzorba pár csepp orvosi levendulát, akár mandarin illóolajjal kiegészítve, segít az elalvásban és könnyű álmot hoz. Bepermetezhetjük a hálószobát 30 csepp levendula illóolaj és 100 ml levendulavíz keverékével, de előtte alaposan rázzuk fel, hiszen az illóolaj nem oldódik vízben. 

 

Nyugtató hatását használhatjuk ki, ha bedörzsöljük a pulzuspontokat orvosi levendulával. Váratlan stressz, szomorúság esetén tegyünk a szívcsakra tájékra 4-5 cseppet ugyanennyi bázisolajjal és 1 csepp damaszkuszi rózsával: enyhíti a lélek fájdalmát, talán a most induló kis életben sem hagynak nyomot az édesanyát ért kellemetlenségek. 

 

Mindezek a hatások természetesen csak az igazi, gondosan előállított levendulaolajtól várhatóak. 

 

Szeretettel:

dr. Demján Ildikó

orvos-természetgyógyász

aromaterapeuta 

 

Cikk megjelent: BabaVáró 2019. 6.

 

 

Édesapák kényeztetése illóolajokkal

A kis jövevény megszületésekor természetesen az Édesanya és a kisbaba ápolása kerül a fókuszba, de ne felejtkezzünk el a drága Apukákról sem, akik biztonságot adnak, védőburkot vonnak körénk, hogy boldogan tudjuk átadni magunkat az Anyaság kezdeti nehézségének és szépségének.

 

Az illóolajok használata a múlt században, René Gattefosse vegyész-parfümőr véletlenszerű felfedezésével vonult be a nyugati gyógyászatba, amikor is egy laborban történt tűzben megégette a kezét és miután hígítatlan levendula illóolajjal kezelte a sebet, az látványosan gyógyult, elkerülve a fenyegető üszkösödést. Tehát az illóolajok nem csak illatukkal hatnak ránk, hanem gyógyerejük is van? Azóta számos kutatás megerősítette ezt a régi tudást, amivel az illóolaj tartalmú növényeket már évezredek óta használja az emberiség.

 

Bőrünkön, testünkön, orrunkon és tápcsatornánkon keresztül bejutva a szervezetünkbe ezek a hatékony kis molekulák át tudják hangolni az ideg-, és hormonális rendszerünket, felveszik a harcot a kórokozó mikrobákkal, nyugtatnak vagy épp serkentenek, minden szervünkre és szervrendszerünkre kifejthetik a hatásukat.

 

Egy átvirrasztott éjszaka után például felfrissülhetünk a zuhany alatt, ha pár csepp borsmenta-, vagy rozmaring illóolajat csepegtetünk a zuhanytálcára, melynek gőzét aztán belélegezve már indulhat is a nap. Ugyanígy használva este az orvosi levendula vagy mandarin illóolaj a nyugodt alvást segítheti. Stresszoldást hozhat egy jó aromaterápiás fürdő is orvosi levendulával, bermagottal, kubebaborssal, ylang ylanggal, majorannával, de vigyázzunk: mindig oldjuk fel az illóolajokat sóban, vagy mézben, mert ezek a kis molekulák előszeretettek kapcsolódnak a bőrünkhöz, esetleg irritálva azt. Náthás időszakban megelőző hatású a citrom, eukaliptusz, teafa, hibrid levendula párologtatása aromalámpával, ultrahangos diffúzorral.

Az illóolajok csodálatos erejét csak igazi, aromaterápiás tisztaságú illóolajokkal tapasztalhatjuk meg.

dr. Demján Ildikó

Apa világ, 2019.

.

A levendula az illóolajok édesanyja

Valerie Ann Worwood a híres aromaterapeuta nevezte el ilyen találóan Földanya leggyengédebb illóolaját, hiszen okos, mértéktartó használata kincs az újszülött megszületésekor Mamának, Babának.

 

Szaglásunk agyunk legősibb részéhez, a limbikus rendszerhez kapcsolódik, melyet érzelmi agynak is szoktak nevezni, ezért nem mindegy, hogy a világra jött kis emberpalánta milyen illatokkal, benyomásokkal és érzelmekkel találkozik földi élete legelején. Napjainkban szerencsére nagyon sok kórházba bevonult az aromaterápia és ezek az illatos anyagok veszik körbe életünk legnagyobb eseményét, ahol az illatokon túl, gyógyító erejükkel is segítik a baba egészséges világra jövetelét.

 

A mintegy 170 molekulát tartalmazó orvosi levendula (Lavandula angustifolia) illóolaja testünk számos receptorához kapcsolódva fejti ki hatását: nyugtató, görcsoldó, baktérium-vírus-gombaölő, sebgyógyító, fájdalomcsillapító, stb. Vigyázzunk azonban, az újszülött kisbaba nagyon érzékeny az illatokra, így bevezetésként elég egyetlen csepp illóolaj az aromalámpába vagy diffúzorba adagolva a szoba fertőtlenítésére, illatosítására. Görcsoldó hatását felhasználhatjuk, ha kisbabánk szemmel láthatólag hasfájós: 1 csepp orvosi levendulát egy mokkáskanál jó minőségű hidegen sajtolt olajba téve és óvatosan az óramutató járásával megegyezően bemasszírozva enyhülést hoz és megnyugvást mindenkinek.

 

A baba otthoni fürdetésekor ne feledkezzünk meg a levendulavízről sem, ami mintegy melléktermékként keletkezik a lepárláskor és a levendulavirág vízben oldott hatóanyagait tartalmazza. 1-2 evőkanál a fürdővízbe elegendő. Csodálatos hatása van akkor is, ha később a baba masszírozó olaja előtt visszük fel: enyhén bemasszírozva a babát vele a könnyen beszívódó emulzió táplálja kisbabánk érzékeny bőrét.

Ne feledjük: ezeket a hatásokat csak igazi, gondosan termesztett és feldolgozott illóolajokkal érhetjük el!

 

Édes kisbabám, 2019

Dr. Demján Ildikó

Fogorvosként végzett, majd természetgyógyász lett, ő a Levendárium megál­modója, három gyermek édesanyja. Szerinte a mai nőknek az a legnagyobb kihí­vás, hogyan tudják a hivatással összhangba hozni a családot. Számára sem volt ez a feladat soha egyszerű, de mindig is az utóbbi volt az elsőrangú az életében.

Fogorvosként végeztem. A rendszerváltás után, 2 éves amerikai ösztöndíjról 2 gyönyörű féléves kislánnyal visszaérkezve, tele új energiával álmodtuk meg az első magánklinikát három fogorvosi székkel, plasztikai rendelővel, szakren­delőkkel. Nem volt könnyű időszak: tervezés, építkezés, engedélyek, rendelők beindítása. Sikeres voltam a munkámban, de a válás másképp alakította a sor­sunkat. Új életet kezdtem, a harmadik gyermekemmel voltam várandós, mikor abbahagytam a fogorvosi praxist, és ekkor kezdtem el gondolkodni a levendu­latermesztésen és egy új vállalkozás beindításán. Harmincévesen születtek az ikreim, negyvenévesen pedig a harmadik gyermekem. Az első levendulatöveket pedig 17 éve ültettük.

 

A természet közelsége

 

Nagyon közel álltak hozzám a szelíd gyógymódok, különösen a gyógynövé­nyek és a tradicionális gyógyászat. Elvégeztem a természetgyógyászatot is, és mivel húszéves korom óta a Balaton-felvidékre jártunk nyaralni, ott érez­tem rá a föld szeretetére is. Egy angol lapban láttam meg egy csodálatos levendulamezőt, és elfogott a vágy, hogy így, egy ilyen környezetben, egy le­vendulamező közepén szeretnék én is élni egyszer. Utánanéztem a Balaton-felvidéken közkedvelt gyógynövény termesztésének, a levendula gyógyító hatásainak és elámultam sokoldalúságán. Az aromaterápiában mi az illóola­jok édesanyjának nevezzük, mert gyengéd, ápol, jótékony testre és lélekre, kiváló az égési sérülésekre, görcsoldásra, fertőtlenítésre, remek feszültség­oldó és számos, ma már kutatásokkal is alátámasztott hatása van. A Le­vendárium brandet 2012-ben alapítottuk: egy férjemmel közös kiállítással indultunk, ahol az ő levendulás festményeivel és az én természetfotóimmal, valamint a Levendárium című könyvemmel mutatkoztunk be. Ekkor indult be igazán a vállalkozás: a lila kupakos bio levendulaolajjal, levendula virágvízzel, levendulás süteménnyel, szörppel jöttünk ki a piacra először az országban. Elvégeztem egy gyógynövény-termesztési iskolát és a hajdani pannonhalmi főkertésztől is sokat tanultam. Dörgicsén jelenleg 6 hektáron virulnak a levendulatövek, rózsák, mandula és egyéb gyógynövények társaságában. A
Mammutban található boltunk munkatársaival együtt 8-10 fővel dolgozunk.

 

Nagycsaládos anya, fogorvos és levendulatermesztő

 

Nagyon csodálkoztak a környékbeliek, hogy egy budapesti fogorvos nő vajon mi­ért akar bio gyógynövénytermesztéssel foglalkozni egy faluban? Ráadásul a tsz időkben volt már próbálkozás, ami nem volt szerencsés akkoriban. Azt hiszem, ma már elismerik a munkámat. Sosem öncélúan fogtam bele a munkáimba, fog­orvosként is, a Levendárium létrehozójaként is valami olyannal szeretettem vol­na foglalkozni, ami másoknak is hasznára válik. Meggyőződésem, hogy csak a lélekkel és lelkesedéssel végzett, másoknak is adó munkának és a hiteles hozzá­állásnak van értelme. Egyébként én a Levendáriumot is gyógyításként fogom fel.

Boldog vagyok, hogy a családom mindig mellettem állt, a férjem jogász, nagyon elfoglalt volt ugyan mindig, de támogatta az elképzeléseimet. A harmadik gyerme­künkkel voltam gyesen, mikor földeket kezdtünk keresni a levendulatermesztéshez, és ebben ő társam volt, fontos háttér. A gyerekeim úgy nőttek fel, hogy látták, mindig jár valami olyan gondolat a fejemben, ami nemcsak öncélú, és azért szorgalommal, kitartóan dolgozom is. Örülök, hogy ezt a mentalitást át tudtam nekik adni. Nagy­szülői segítségünk nem volt, korán meghaltak a szüleink, volt egy-egy baby sitterünk, de alapvetően én voltam a gyerekekkel a várandósság alatt és a gyerekek két-há­rom éves koráig otthon maradtam velük, számomra mindig ők voltak az első helyen.

 

Nagymamaság és összetartozás

 

A gyermekeim már felnőttek, a lányom most várandós, úgyhogy hamarosan nagyszülői feladataim lesznek! A család számomra a legfontosabb, összetar­tunk, és azt hiszem, a mama konyhája még ma is nagy vonzerőt jelent…

Család és vállalkozás – A család is vállalkozás?, 2019.)

Illóolaj párologtatásról az orvos-természetgyógyász szemszögéből

A párologtatás hangulati elemein túl igen fontos a felhasznált illóolajok bizonyítottan erős viricid, baktericid és fungicid hatása. Illóolajonként ezek erőssége változó, ezért leghatékonyabbak az illóolaj keverékek: szinergiák.

 

Különösen fontos ez télvíz idején, amikor beszorulunk a szobákba, munkahelyi terekbe, iskolákba, óvodákba. Egyre kevesebbet megyünk ki a szabad levegőre, és nagyobb a fertőződési lehetőségünk az őszi-téli időszakban előforduló kórokozókkal.

 

Az illóolajok párologtatásával kétféleképpen védekezhetünk ellenük: egyrészt az illóolaj részecskék a légutakon, bőrön át bejutva veszik fel a harcot a már bejutott betolakodókkal, másrészt már a levegőben képesek eliminálni azokat.

 

Illóolajokat a legegyszerűbb házi módszerektől kezdve a kifinomult technikát felhasználó eszközökig juttathatunk a levegőbe:

 Radiátorra, fűtőtestre rátehetünk vízzel töltött kerámia edényt, melybe pár csepp illóolajat adagolunk.

 Az aromamécsesben táncot járó tűz fénye lélekmelengető, romantikus hangulatot ad, hőjének hatására pedig párolgásnak indul a csészében lévő víz, és vele együtt az illóolaj is, mely így a levegőbe kerül. A mécsest azonban nem hagyhatjuk magára, kisgyermekes családban különös gonddal kell kezelni, illetve előfordulhat, hogy az illóolaj megég, és így káros anyagokat juttatunk a helyiség légterébe.

 Biztonsággal kezelhető, rendkívül egyszerű felhasználásúak a különféle mázatlan kerámia figurák, melyek hidegen, lassanként párologtatják el a rá cseppentett illóolajat.

 Modern külső, biztonságos felhasználás jellemzi az aroma diffúzorokat, melyek hálózatról, vagy akkumulátorról üzemeltethetőek. Melegítés nélkül, ultrahangos technológiával még apróbb részecskékre képesek porlasztani az illóolajat, mint hagyományos társaik, így ennek a terápiás hatékonysága a legkiemelkedőbb.

 

Mivel a levegőbe juttatott illóolaj részecskék belélegzés után pár perccel már a véráramban mérhetőek, így teljes biztonsággal csak az igazi, 100%-os tisztaságú, organikus gazdaságból származó illóolajok ajánlhatóak nyugodt szívvel.

dr. Demján Ildikó

orvos-természetgyógyász,
gyógynövény-termesztő,
nemzetközi aromaterapeuta

Interjú dr. Demján Ildikóval, a Levendárium megálmodójával

Hat hektárnyi levendulaföld, maga a megtestesült mennyország! Hobbi volt, majd életút lett, így működik jelenleg a Dörgicsei Levendula Major. De kik állnak mögötte? Mi a célkitűzés? Hogyan lehet egy gyógynövénynek közösségkovácsoló ereje? Ezekre kaptunk választ Ildikótól, aki immáron tíz éve foglalkozik biogazdálkodással.

Milyen volt a kapcsolatod a gyógynövényekkel a vállalkozás előtt, mivel foglalkoztál korábban?

 

Általános orvosit végeztem, és később fogorvosként dolgoztam. A rendszerváltás után mi nyitottuk meg az első magánklinikát, ahol a plasztikai sebészet és a fogászat mellett elsőként végeztünk menedzser szűrést. Már egyetemista koromtól a szelíd gyógymódok foglalkoztattak. Később elvégeztem a természetgyógyászatot, belekóstoltam a hagyományos kínai orvoslásba, az ayurvedába, pránanadiba, asztrológiába, agykontrollba, a makrobiotikába és az aromaterápiába.

A gyógyszerkönyvemben is mindig az apró betűs leírásokat kerestem, amelyek a gyógynövényekről szóltak. Az én szemléletem akkor is az volt, hogy egy egészséges életmóddal inkább előzzük meg a betegségeket, tartsuk karban magunkat. Már tinédzser koromban is jógáztam, pedig akkor hazánkban még ismeretlen volt. Beszereztem könyveket hozzá, autodidakta módon tanultam meg a mozdulatokat. Lényegében mindig nyitott voltam az egészségtudatos életmódra.

A hivatalos orvostudomány ezekre a megoldásokra nem fektet hangsúlyt, pedig több ezer éves, bizonyított gyógymódokról van szó. Azért azt is leszögezhetjük, hogy a betegségeink 95 százalékát a stressz okozza, amelynek feloldására ezek a szelíd gyógymódok elsőrendűek lennének…

 

Mi motivált abban, hogy vállalkozóként kezdj el ezzel foglalkozni?

 

Amikor a harmadik gyermekem megszületett, akkor GYES-ről már nem mentem vissza praktizálni. Mivel régóta járunk a Balaton-felvidékre, nagyon megszerettem ezt a vidéket. Eldöntöttem, hogy levendulát termesztek és biogazdálkodásba kezdek, és földterületeket kerestem a Balaton északi partján. Szomorúan vettem észre, hogy a mezőgazdálkodással nem nagyon szeretnek foglalkozni az emberek, a földek ott hevernek parlagon… Holott ezek a meszes, köves talajok ideálisak az olyan gyógynövények számára, mint a levendula, mentafélék, zsálya. Sokan fogalmaznak úgy, hogy ez bizony rossz föld, de ez nem így van – csupán meg kell találni a megfelelő növényt hozzá.

Miért vonzott ennyire az, hogy te magad kezdj biogazdálkodásba?

 

Szerettem volna nyomon követni a folyamatot egészen a növénytermesztéstől a késztermékig. Egyik szlogenem az, hogy “kompromisszumok nélkül”. Ez mindenre igaz. Ezért szeretném a lehető legjobbat adni, és ezért nem gondolkodtam soha sem a gyors eredményben.

A természetgyógyászat és a biogazdálkodás sokban hasonlít egymáshoz. Ha a testem immunrendszerét tiszta ételekkel, mozgással, szeretetteljes gondolatokkal karban tartom, akkor a betegség is elkerül. Ha van egy földem, amelyet szerves módon gondozok és nem műtrágyával, illetve gyomirtóval bombázom, akkor a rajta lévő növények is egészségesek lesznek.

Lehet, hogy a szintetikus szerektől egy darabig nagyobb lesz a termésem, de legyengítem, élettelenné teszem a földet. Lehet, hogy az antibiotikumokkal átmenetileg eredményt érek el, de hosszútávon a bélflóránk sínyli meg, míg a növényi kivonatokkal, mint például az illóolajok, nem károsítom a jótékony bélflórát és ugyanolyan, vagy még erősebb a hatásuk a patogén baktériumokkal szemben.

 

 

Ez bizony elég nagy falat. Hogyan tudtál ennyi szerep mellett belevágni egy ekkora feladatba? Édesanya vagy, háztartást vezetsz…

 

Szerintem a mai nőknek ez a legnagyobb kihívás, még a levendulás előtt is így gondoltam erre. A hivatásommal összhangba hozni a családot sosem volt egyszerű, de mindig is az utóbbi volt az elsőrangú az életemben. Mint fogorvos ki tudtam teljesedni, hiszen nem jöttek rögtön a gyerekek, nem volt bennem az a feszültség, hogy nem bizonyítottam eleget. Mikor pedig családot alapítottunk, akkor le tudtam tenni a munkát, és csak rájuk tudtam fókuszálni. A gyerekek már kiröpültek, a levendulás egy negyedik gyermek.

 

Mióta létezel így, mint Levendárium?

 

2012-ben jelentünk meg először, mi voltunk az elsők, akik levendulás standdal indultak vásárra, az akkori Kézműves Magyar Ízek rendezvényre mentünk. Annak idején még csak illóolajok voltak a kínálatban, ezért találtuk ki a makrobiotikus levendulás sütit, majd megérkezett a szörp is. Szerettem volna, hogy még populárisabbá tegyük a levendulát, hogy lássák, a hétköznapok során mennyi mindenre fel tudjuk használni. A paletta évről-évre bővült, megjelentek a szinergiák illatosításra, most már kozmetikumokat is gyártunk.

 

Kik alkotják a célközönséged?


Azok, akik értékelik, hogy ez magyar földből származik, hogy magyar munkaerőt foglalkoztatunk, és akik a minőséget szeretik. Úgy tapasztalom, hiányzik a szolidaritás az emberekből. Ha nem támogatjuk egymást, akkor el fog sorvadni a kis kézműves ipar, és az annál kicsit nagyobb KKV-k is, mert mindent benyelnek a nagy hálózatok… Óriási a felelősségünk egymás iránt, hiszen ha mi nem támogatjuk egymást, más sem fog. Ezek a kis vállalkozások akkor fognak virulni, ha igenis megvesszük egymástól a jó magyar terméket.

 


Mesélj egy kicsit a Dörgicsei Levendula Majorról! Ha jól tudom, nyitott kapuval várja a látogatókat…

 

Ennek az a története, hogy a levendula ültetés olyannyira jól sikerült, hogy az emberek bekéredzkedtek, sőt volt, aki titokban bemászott (! )…

Arra gondoltunk, ha már tényleg ennyire szép, miért ne nyitnánk meg az érdeklődők előtt? Terveztünk egy bemutatókertet, ahol több, mint harmincféle levendula található.

A majorban mindenféle kulturális programot szoktunk szervezni. Június-július környékén a terület valóságos mennyországgá változik, ebben az időszakban tartjuk a Levendula-napot is.

Idővel megérkeztek a felkérések esküvői fotózásra, szertartásra, és már keresztelőt is tartottak nálunk. Nagyon boldoggá tesz minket, amikor hozzájárulhatunk az emberek lelki feltöltődéséhez, fontos pillanataik átéléséhez. Rendkívül szükségesek ezek a kis kapaszkodók, a lélek táplálása nagyon fontos, mert a mai életmódban, a rohanásban, a teljesítmények hajhászásában hamar kimerülünk. A majorunk csodálatos elhelyezkedése, a Szent-György vonal közelsége különös hangulatot áraszt, amelyet annak idején tisztán látó őseink is érzékeltek, hiszen három ősi templomrom is található Dörgicsén.

 


Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

 

Minden nehézség és akadály ellenére örömmel megyünk az utunkon, a pozitív visszajelzések inspirálnak, mindig új erőt adnak nekünk. Szeretnénk tovább növelni a palettát a kozmetikumok terén és külföldi irányba is terjeszkedni, de ezt is csak mértékkel. Én továbbra is szeretnék kicsi maradni, nem szeretném, hogy a bővülés a minőség rovására menjen. Mindig a legmagasabb minőséget szeretnénk nyújtani olyan tiszta aromaterápiás termékekkel, amelyeknek minden cseppje nemcsak a testet táplálja, de a lélek is táncra perdül tőle…

 

 

Az interjút Csepely Zsófia (www.goodstuff.hu) készítette.

„Mesterségek címere”

Napsütötte lankákon lila színorgia – virágzó levendulaültetvény Dörgicsén, a Balaton-felvidék egyik legkisebb, alig több mint kétszáz lelkes településén. Lenyűgöző látvány a hatalmas virágtenger, ahhoz azonban bővebb ismeretekre van szükség, hogy megértsük sikerének titkát. Az illatos gyógynövény hazai reneszánszát éli, a Balaton-felvidéken különösen nagy kultusz övezi. Dr. Demján Ildikó, a Dörgicsei Levendula Major és a Levendárium mint vállalkozás megálmodója, férje, dr. Jurasits Zsolt kitartó támogatásával az elsők között volt, aki a régióban újra meghonosította e sokrétű szépséget. Nehéz elképzelni, hogy egy sikeres budai fogorvos egyszer csak úgy dönt, nem praktizál tovább, hanem biogazdálkodásba fog, levendulát termeszt és abból illóolajat készít. Párjával hamar rátaláltak a csodálatos kisugárzású helyre, ahol évről évre elevenebbé vált egy álom. A ma már több mint hathektáros birtokon akár Toszkánában, vagy Dél-Franciaországban is érezhetik magukat a látogatók. Itt minden megtalálható, ami a levendula legendájának átéléséhez kell, talán még egy kicsivel több is, mint az ikonikus levendulatermesztő helyeken. Dörgicse kiválasztott lankáinak egyedisége, történelemmel, kultúrával áthatott szelleme, természeti szépsége megfogja a látogatót, emellett azonban a mai Levendárium megteremtéséhez kellett Ildikó és társa különleges személyisége is.

– Szerettem a munkámat, sikeres is voltam benne, de mindig vonzottak a természetes gyógymódok, érdekelt a tradicionális orvoslás. Tulajdonképpen ezért is lettem az általános orvosi kar elvégzését követően fogorvos, mert a gyógyításhoz kevesebb mesterséges kémiai anyagot használunk, mint a többi szakterületen. Már egyetemista koromban érdekeltek a gyógynövények, a gyógyszertankönyvben legszívesebben a hatásaikról szóló apró betűs részeket olvastam. A modern nyugati orvostudomány sajnos nem foglalkozik az úgynevezett „szelíd” gyógymódokkal, pedig ezek több ezer éves tapasztalatokon alapuló, bizonyítottan hatékony megoldások. Számomra teljesen egyértelmű, hogy a betegségeink döntő részben a stresszből és az abból következő egészségtelen életmódból erednek. Ezért fontos a megelőzés, amiben a gyógyító növényeknek, például a levendulának kulcsszerepe lehet.

 

Ne szaladjunk előre, hiszen az életét megváltoztató döntést nem elsősorban a korábbi szakmájával kapcsolatos fenntartásai motiválták, a végső lökést a magánéletében történt változás adta meg. Első házassága, melyből ikerlányai születtek, válással végződött. De arra, hogy feladja a fogorvosi praxisát, még akkor sem gondolt, amikor második férjével, Zsolttal házasságot kötött. Éppen új rendelőt keresett, amikor megtudta, hogy várandós egy kisfiúval. Abban a pillanatban megérett benne az elhatározás.

 

– Élt bennem egy kép: gyönyörű, lila levendulamező Jersey szigetén. A véletlenül kezembe került angol folyóirat sztorija arról szólt, hogy egy pedagógus házaspár értelmesen akarta eltölteni a nyugdíjaséveit és elkezdett levendulát termeszteni. Sugárzott róluk a boldogság és az elégedettség. Én is ezt szeretném, gondoltam akkor. Amikor megfogant bennem egy új élet, úgy éreztem, hogy nem várhatok tovább.

 

– Húszéves koromtól jártam a Balaton-felvidékre nyaralni. Nagyon vonzott a táj. Már akkor megragadott a szőlőskertek, a dombok között megbújó kis falvak hangulata. Különleges ajándéknak tartom, hogy pont itt találtuk meg álmaim levenduláskertjének a helyét, ahol egy ezeréves, de valószínűleg, hogy még ennél is sokkal régebbi ikertemplom romjai állnak. Megérint engem és a hozzám hasonlóan erre érzékeny embereket is a szakrális tér és a történelem szelleme, a múlt titokzatossága. Szeretem, ahogy ez körülvesz bennünket, és hat ránk. Biztos vagyok benne, hogy a helyhez köthető energiák megjelennek az itt élő növényekben is. Mint ahogy a szőlőnél és a belőle készülő bornál is nagy jelentősége van a terroir-nek, az önálló karakteres, mikroklímával rendelkező vidéknek, a helyi természeti adottságoknak, úgy a Levendárium-ültetvény levendulavirágaiban és –olajaiban is benne vannak ezek a sajátságos, egyedi csodálatos jegyek. A levendulás lett a negyedik gyerekem, a fiam tulajdonképpen kapott egy ikertestvért.

 

A jelenlegi területeinket az ő születése évében, 1999-ben kezdték el megvásárolni tucatnyi tulajdonostól ls hároméves volt 2002-ben, amikor elültették az első töveket.

 

Ildikó addigra elméletben is felkészült a biogazdálkodásra. Elvégzett egy gyógynövénytermesztési iskolát, különböző, a biotermesztést, -gazdálkodást megalapozó kurzusokon is részt vett, és megismerkedett egyebek közt az aromaterápiával. A legmélyebben azonban a „levendula tudományában” merült el, s egyre erősödött benne a bizonyosság: ez az ő útja.

 

Az első levendulatöveket a pannonhalmi apátság levendulásától vásárolták. A kezdetekkor hibrid/angol ültetvényt telepítettek, a második évtől már orvosi/francia levendula is virágzott a területen. Igyekeztek az illóolaj előállítására legalkalmasabb fajtákat kiválasztani. Minden évben egyre többet telepítettek, míg elérték, hogy ma már több mint hat hektárt öltöztessen lilába az illatos gyógynövény. A levendulához nagy tisztelettel és alázattal viszonyuló asszony az első szárnypróbálgatásaihoz felbecsülhetetlen értékű szakmai támogatást és konkrét segítséget is kapott az apátság akkori főkertészétől és a Gyógynövény Kutató Intézet tanácsadóitól.

 

Időközben kiderült, hogy a levendula-illóolaj nagybani értékesítése Magyarországon nem járható út. Emellett Ildikó úgy vélte, hogy a forgalomba kerülő levendulaolajok nem képviselik azt a minőséget, amit a szándékai szerint ő tudna a magyar vásárlók számára nyújtani. Egy saját brandre van szükség – mondta ki, és felépítette a Nemzeti Parki Termék védjegyelismeréssel rendelkező egyedi, lila kupakos Levendárium-termékcsaládot. A Levendárium 2012-ben az országban elsőként lépett piacra a két elkülönített fajtájú bio-levendulaolajjal, a levendula-virágvízzel, valamint a makrobiotikus levendulasüteménnyel és különböző levendulaszörpökkel. Utóbbiak születését a Magyar Kézműves Ízek Vására ihlette.

 

Ma már sokan tudják – nem kis részben dr. Demján Ildikó úttörő tevékenységének és a Levendárium-brand létezésének köszönhetően-, hogy a levendula sokkal értékesebb növény annál, mint hogy „a szekrényben a molyokat elűzze”.

 

– Rendkívül sokoldalú gyógyító növény. Az életünkben szinte mindenütt helye van. A kertünkben éppen úgy, mint a fürdőszobában és a gyógyszeres dobozban. A testünkre és a lelkünkre is hat, gyógyít és szépít – magyarázta Ildikó.

 

– Nevezhetjük az illóolajok édesanyjának, mert annyi mindenben fordulhatunk hozzá segítségért: fertőtlenítő hatású, jó az égési sebekre, csípésekre, szúnyog- és kullancsriasztó, görcsoldó, fájdalomcsillapító, frissítő és feszültségoldó. Az angol Viktória királyné, akinek kilenc gyermeke volt, az 1900-as években külön beszállítót tartott, hogy a levendulával biztosítsa a megfelelő higiénét a palotában. De számos egyéb, klinikai kutatásokkal alátámasztott pozitív tulajdonsága is van, bátran adható például kisgyereknek, idős embernek, mert nekik sem fog ártani.

 

A levenduláskert az elmúlt tizennyolc év alatt igazi paradicsommá alakult az egykori Felső-Dörgicsén. A helyi építészeti értékeket képviselő terméskő kerítésen belüli csodavilág mindenki számára látogatható. A major kertjében rendszeresen szerveznek kulturális, rekreációs programokat, a kisszínpad alkalmanként prózai és zenés előadóestek, az ültetvény pedig eljegyzések, esküvők, keresztelők és más fotózások helyszíne.

 

Az Árpád-házi Szent Erzsébetről elnevezett gyönyörű rózsa- és fűszernövény-kolostorkert csaknem húsz különböző fajtájú rózsát telepítettek. Virágzáskor a látvány önmagában is különleges attrakció, de a legnépszerűbb esemény évente két alkalommal a levendula- és a rózsa-nap, amikor az érdeklődők kertlátogatásokon és előadásokon vehetnek részt. Ilyenkor szedhetnek is a levendulából egy-egy csokorra valót.

Igazi látványosság a levendula-bemutatókert, ahol több mint harmincfajta levendula virágzik egy ötven méter hosszú kottában elültetve, melynek elején egy violinkulcs alakja rajzolódik ki a levendulákból. A zenei szimbólum Zsolt zenetanár és karvezető édesanyjának emlékét idézi. A kert organikus részeként itt-ott felbukkannak a Levendárium-szoborparkgyűjtemény darabjai.

Dörgicsén a Levendárium-bioboltban és -teázóban meggyőződhettünk a levendula elképesztő sokszínű felhasználhatóságáról, bioillóolajak és –keverékek, virágvizek formájában. A Nemzeti Parki Termék Védjegy pályázatra benyújtott kollekció tizenkét darabból és egy szolgáltatásból áll. Minden termék saját innováció. Fürdősók, afrodiziákumok, légfrissítők, masszázs- és testolajak, külön férfiaknak és nőknek ajánlott illatkombinációk, levendulás ajándéktárgyak és gyógyhatású termékek sokasága.

 

A Levendárium saját lepárlóüzemmel is rendelkezik, melyet szintén elsőként létesítettek az országban. A speciális szerkezet egyben prototípus, amit Ildikó elképzelései szerint készített el az azt kialakító mérnök. A műszaki konstrukciót azóta már több vállalkozásnak is átadta.

 

A levendula esszenciájának az útja ezen keresztül vezet. A növény a lelkét adja, amikor illóolajat nyerünk belőle – fogalmazott Ildikó, amikor az első illóolajcsepp megjelent a lepárló gőzéből lecsapódó víz tetején. – Én pedig meg szoktam köszönni – tette hozzá.

 

Ildikó holisztikus szemlélettel nézi a dolgokat. Hiszi, hogy az életünkben nem csak fizikai folyamatok működnek. Nagyon sok összetevője van annak, hogy mitől élő egy terület. Ez adja az értékét. Ettől lesz a növények beltartalma is értékes, gyógyító hatású – magyarázta, és búcsúzóul összefoglalta, miért is választotta a levendulát. – A fejlődés nem áll meg, de tisztelnünk kell azt a tudást, amit az elődeinktől kaptunk. Nekünk pedig hozzá kell tennünk a jelen kor rezgéseit, kultúráját, információját és ezt a tudást kell továbbadnunk az utánunk következő generációnak, akik szintén példaképekre vágynak. Azt gondolom, hogy egy-egy ilyen nagy tisztaságban előállított, valódi értéket képviselő levendulatermék megfelelő üzenet lehet tőlünk.

 

Osváth Sarolta – Darabos György, Nemzeti Parki Termékek Nagykönyve, 2020.

A dörgicsei Levendárium vibráló nyugalma

Szűcs Ildikó (Sz. I.) dr. Demján Ildikóval (D. I.) a like.balaton.hu oldalon közzétett – utolsó – cikkének  eredeti (vágatlan) 2020. március 3-án készült riport-szövege:

 

 

Sz. I.: Miért pont a levendula volt annak idején az ötlet? Ha ezt így lehet kérdezni és ha még emlékszik rá? Ezt ilyen csodanövénynek lehet mondani?

 

D.I.: Hát én annak tartanám, különösen, ahogyan egyre jobban megismertem. Mielőtt még elköteleződtem iránta, még nem is tudtam, hogy mihez nyúlok, hogy milyen fantasztikus gyógynövény. Egy végtelen gyengéd és mégis nagyon hatásos. Ezt így együtt nagyon kevés növény tudja, és ami megfogott elsősorban az a látványa, az a lila tenger, amit produkál. Olyan finom rezgésű a növény, hogy tulajdonképpen a területet is emeli, emeli a frekvenciáját. Ezeket is csak később tudtam meg, valahogyan ösztönösen vezettek.

 

Sz. I.: Ez nagyon szép.

 

D.I.: Igen. Én egy városi lány vagyok, bár volt mindig volt kiskertem. Gyerekkoromban nagyon szerettem a kis nárciszaimat. Emlékszem, versenyeztünk a testvéreimmel, hogy kinek mi bújik ki; csillagvirág, nárcisz,… de igazából csak egy kis városi kertünk volt. Orvosi egyetemet végeztem, és éltem a városi életet, Budapesten. Elkezdtünk lejárni barátainkhoz a Balaton-felvidékre, és akkor ott kinyílt ez a csodálatos világ. Ez az úgynevezett “szocializmus” által elhagyatott világ – és ez a nagy szerencsénk -, mert így most nincsenek mű tárgyaink és -termékeink a Balaton-felvidéken, s amely csodálatos természeti adottságú tájegységként megmaradhatott. Különösen az északi part az, amit leginkább elhanyagoltak a fejlesztésben, így hát meg tudott maradni ez a páratlan természeti környezet.

 

Ami a nagy előnye a Balaton-felvidéknek, hogy dimbes-dombos, tagolt, tehát nem lehet monokultúrát csinálni. Mert mindig a monokultúra az, ami tönkreteszi és kizsigereli a földet. Ha egy növényből sokat elültetnek, akkor már rögtön gépesíteni kell, akkor már jön elő a műtrágya, stb. De egy diverzifikált, sokszínű táj az mindig dimbes-dombos, ott nem tudunk kizsákmányoló mezőgazdasági tevékenységet folytatni, hanem a lakosság változatlanul kis parcellákon dolgozik, így csodálatosan megmaradhatnak ezek a tájegységek. A Balaton-felvidék valóban fantasztikus adottságú ilyen szempontból: a szőlő és a gyógynövények befogadó terrája – amelyek a legjobban szeretnek rajta élni, virulni; Ahol a szőlő megterem, ott egyébként mindig a levendula is és az egyéb gyógynövények.

 

Én megláttam egy ilyen levendula mezőt és beleszerettem. Akkor kezdtem utána járni, hogy mivel is jár egy ilyen művelés. Azt tudtam, hogy a szőlő nagyon megkéri a verejtéket, és örömmel tapasztaltam, hogy a levendula pedig igénytelenebb, nem kell vele semmit csinálni, nincsen kórokozója, ha csak vissza nem élünk vele, úgy ahogy Provence-ban, ahol száz hektár számra ültetik ugyanazt a fajt, ezáltal védtelenné teszik. Provence-ban 3-4 évente végigsöpör egy-egy gombafertőzés, mert a növények nincsenek természetes körülmények között tartva. Látszik, ha megnézünk egy provence-i mezőt, egy darab gyomot nem látunk rajta. A természet az nem ilyen. A természet olyan, hogy mindig próbálja begyógyítani a sebét, azonnal megjelenik  – lehet, hogy parlagfű formájában és nem csípjük, de ő mégis csak betakarja a földet és védi az által, nehogy elsivatagosodjon, minden kell.

 

Magyarországon ha szétnézünk, vagy mondjuk a Majorunkban, akkor ott egy négyzetméteren nem is tudom, hogy hány száz fajt tudok megszámlálni – gyógynövényt, bogarakat, állatokat. Olyan élő egység tud kialakulni, ami egymást segíti folyamatosan. Ha ebből kiveszek dolgokat, akkor marad egy ilyen tiszta, steril terményem, termékem, ami nem fogja hordozni azt a biológiai értéket, amit egy ilyen növény tudna adni.

 

Úgyhogy ezért mi egyből a biogazdaság mellett döntöttünk. Nem kezeltük soha semmilyen vegyszerrel a területet, és most már átálltunk a bio dinamikusra a Rudolf Steiner-i alapokon, amely egy még cizelláltabb formája a biogazdaságnak. Figyelembe veszi a kozmikus történeteket, célja a talaj-erő visszaadása, mert sajnos most a XXI. századra szinte kimerültek, kiürültek a földjeink. Eltűntek azok a csodálatos mikro-elemek, illetve már a makrók is kezdenek eltűnni, amely nyomelemek minden hormonális és minden enzimatikus folyamatunkhoz kellenének.

 

A jövő biztos, hogy a biogazdálkodás és az, ami volt Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas években, a kert-Magyarország. Most olvastam egy cikket, hogy Oroszország nagy ereje az, hogy 85%-ban házi kiskertek adják az élelmiszert, és ez a túlélés egy országnak. Nagyszerű lenne visszatérni ezekre az apró kis kertekre, amik örömöt adnak, melyekkel kapcsolatunk lehet újra a földdel, földanyával és ő meg fogja hálálni, mert vissza adja a terményekben.

 

Sz. I.: A Balaton-felvidéknek van egy nagyon jó energetikája. Azért mert elhanyagolták, gondolom a föld minősége is megmaradt aránylag természetes állapotában, tehát ez még mindig meg van. Ez az, amit a levendula is visszaad a körforgásnak, és így azt természetes körülmények között is jól tudjunk művelni?

 

D.I.: A Balaton felvidéknek a talaja nagyon hasonlít – ez a meszes, köves talaj – arra ami van Toszkánában, Provence-ban, de itt ugyanez van Budán, és ezek nagyon alkalmasak a gyógynövény, illetve szőlőtermesztésre. Itt is, Budán gyümölcsösök voltak, szőlőkertek. Itt hiába akarok gabonát termeszteni.

 

Van egy nagyon kedves ismerősöm, aki mellett egy hozzá nem értő emberke vett egy négyhektáros területet Nivegy-völgyben, – ami egy csodálatos bortermő vidék – és elkezdett gabonát termelni. Szétpermetezte magát, mert nem alkalmas erre a föld. Nem olyan, mint Alföldön, ahol elvetem a búzát és ott nem tudom hány tonna lesz hektáronként. Ez a talaj meg erre alkalmas. Így hát csak úgy tudott termeszteni, hogy agyonpermetezte a szomszédokat, akik szerencsétlenek betegek lettek ezektől a vegyszerektől. Ha a növényt hozzá akarjuk segíteni a természet meglévő energiáihoz, akkor figyelni kell, hogy mit tud adni az a terület. Ha azt a növényt ültetjük, ami ott szeret lenni, akkor él és virul. Pl. a mandula is ugye nagyon szereti a Balaton felvidéket.

 

Sz. I.: A levendula nem érezné jól magát az Alföldön, igaz?

 

D.I.: Két olyan telepítésről is hallottam, hogy tízhektáros területeket elmosott az árvíz. Nem olyan. Lehet, hogy kék lesz a virág meg az olaj kijön, de ha én ezt analizálom vagy megnézem, akkor sokkal jobban érzi magát a növény egy ilyen meszes, köves, napsütötte talajon.

 

Sz. I.: Én a honlapon olvastam és meglepődtem, hogy legalább ötven féle levendulafajta van?

 

D.I.: Pontosan 39 faj van a levendula nemzetségben és ezen belül mi kettőt termesztünk, az orvosi levendulát (lavandula angustifolia), illetve a hibrid levendulát, azaz az intermedia-t. Ezen a két fajon belül, ami itt Magyarországon szépen nő, vannak még fajták. Így a bemutató kertünkben körülbelül 30 fajta van, vegyesen orvosi meg hibrid. Az ültetvényeinken, amelyeket a levendula olaj előállításhoz választottunk, e két faj van, az orvosi levendula és a hibrid levendula egyes meghatározott fajtáival.

 

Sz.I.: És akkor az orvosiból készülnek az illóolajok?

 

D.I.: Mindegyikből készülnek, csak más a hangsúly, más az összetevője és ezért más az indikáció. Mivel én eleve a gyógyításra is gondoltam a telepítéskor, így mi kezdetektől fogva aromaterápiás célra telepítettünk. Tehát tudtam, hogy ezzel gyógyítani vagy hatni szeretnék az emberekre. Úgy próbáljuk termeszteni, lepárolni, feldolgozni, hogy az a legmagasabb minőségű aromaterápiás illóolaj legyen. Illóolajnak lettek telepítve a növényeink, hogy azt azokból kinyerjük. Ahogy beleástam magam a levendula világába, rájöttem, hogy 90%-ban hamisítvány van a piacon. Kvázi, mikor elkezdtük a virág telepítését, az illóolaj előállítását, szinte alig volt az országban tiszta levendula illóolaj. Mi voltunk az elsők, akik megjelöltük a latin binomiális névvel, hogy levendula augustifolia és levendula intermedia, mert addig, akik piacra dobták a levendula olajaikat, csak azt írták rá, hogy aetheroleum levendula, de hogy melyik faj van benne és hogy mire jó, azt nem. Vagyis azok nem is aromaterápiás célzattal lettek termelve, hanem csak úgy ipari célra, avagy más célra.

 

Nekünk kifejezetten az volt a szándékunk, hogy egy nagyon magas minőségű illóolajjal bebizonyítsuk, hogy a gyógynövények világa fantasztikus. Hogyha egy ilyen kis illóolajon keresztül bevonzza az ember ezt a segítséget, akkor rá jön, hogy más után is tudok nyúlni, más gyógynövény után is. Tehát kinyílik egy világ – én ezt gondoltam. Hogy egyszerű, és a levendula azért nagyszerű, mert szinte nem lehet vele ártani.

 

Most már nagyon nagy divat az illóolaj és sajnos felelőtlenül indikálják sokan a fogyasztását, a használatát. Az illóolajokról tudnunk kell, hogy fantasztikus növényi termékek, de nagyon erősek! Ezért is fantasztikus a levendula, mert nagyon gyengéd, el lehet kezdeni már kicsi korban, sőt várandósság idején, amikor a poci nagyon keményedik, és akkor már van egy ilyen lazító hatása a levendulának. Gyönyörűen oldja a keményedést. Oldalra kell feküdni, bal oldalra, és akkor a kismama hasát bekenni.

 

De ugyanígy amikor megszületik a baba, nagyon fantasztikus lesz a bőre, ha levendulavízzel fürdetjük. A kis unokámon tapasztalom, nyolc hónapos és kis levendulababa. Soha, semmi nincs rajta, mert annyira védelem alatt áll. Volt decemberben egy ilyen megfázásos-szerű tünete. A talpára egy-egy csepp levendula és gyönyörűen pár nap alatt szanálta. A hasfájásra ugyanígy kis oliva olajjal összekeverve egy csepp levendula és a görcsös hasat tudja oldani a pici babáknál. Ez egy olyan kis segítő társ.

 

Megszúrom magam, megsértem magam, azonnal rá a levendula és két nap múlva már semmi nincs ott. Elképesztő sebgyógyító hatása van. Százhetven féle molekulából áll. Nem tudják, hogy melyik az a rész, amely ezért felelős, mert különben már rég szintetizálták volna, mivel olyan fantasztikus sebgyógyító ereje van. Ezt azért emelem ki, mert például megvágjuk magunkat, rácseppentem a levendula olajat – így egy az egyben -, hígítatlanul, és: 1. csillapítja a vérzést, 2. fertőtlenít, 3. elkezdi a hámosítást a sejtekben. Szóval ezt azért elég kevesek tudják. A betadinnal tudok fertőtleníteni, de a hámosodást nem fogom elősegíteni. Ez egy ilyen kis csoda, csodanövény. Egyszerűnek tűnik, de mégis olyan ereje van!

 

Sz. I.: Pont abban van az ereje, hogy ilyen egyszerű és nagyon ősi. Kicsit így a Majorhoz visszatérve, hogy minden évszaknak ugye megvan, hogy mi kell a levendulának. Télen például mit kell, semmit se kell csinálni?

 

D.I.: Nem. Alszik, majd tavasszal kell metszeni. Mielőtt a bimbók megjelennek, azelőtt le szoktuk metszeni, szépen formára alakítjuk.

 

Sz. I.: Az így márciusban elkezdődik vagy később?

 

D.I.: Igen, ilyenkor kell. Még mielőtt megpattannak az első rügyek. Nyugalomban kell, hogy legyen, de ne legyen fagy.

 

Sz. I.: Nem is tudom, hogy fogalmazott. Nincs is olyan kórokozó, ami árthat a levendulának?

 

D.I.: Hát de, mondjuk a gombás megbetegedések, amit említettem. De ha jó a környezete, ha nem tud befülledni, ha napos a terület, akkor nincs. Ha jó az immunrendszere a növénynek nem telepszik meg.

 

Sz. I.: Ahogy említette, hogy a Provence-ban csak egy fajt termesztenek, ott jobban felütheti a fejét egy ilyen fertőzés, de akkor az megoldás arra, hogy ne történjen nagy baja a levendulának, hogy keverik a fajt, több félét ültetnek?

 

D.I.: Nem, hanem, hogy nem permetezzük, nem gyomirtózunk. A levendula tövek között is gyógynövények vannak. Egyik részünk például tele van lándzsás útifűvel. Azok is csodálatos gyógynövények, azokra jönnek mindenféle bogarak, méhecskék, lepkék. Az egész bevonz mindig sokkal több fajt még. A levendulának pedig ez kell, egy információban gazdag közeg, hiszen ő úgy tudja levenni, hogy adott területen milyen kórokozó van. Ő így tud illóolajat termelni, hiszen a növény – nincs olyan sok növény a földön, amelyik tud illóolajat termelni, csak pár száz -, ezzel, így védi meg magát. Oda vonzza a polinátorokat, a porzó, repülő szerkentyűket; méhecskéket, vagy lepkéket stb.

 

Sz. I.: És akkor nem kell gazolni, vagy ezt hogy is kell elképzelni?

 

D.I.: Dehogy nem. Kapa. Gazolás. Ha azt akarjuk, hogy szép legyen az ültetvény, akkor kell.

 

Sz. I.: Szóval van olyan gaz, ami nem jó neki?

 

D.I.: Van, igen. Meg hát csúnya is. Azért a mi ültetvényünk esztétikailag is megállja a helyét, tehát látogatókat tudunk fogadni.

 

Sz. I.: Egy ilyen kertlátogatáson végig vezetik az embert és beszél a levendula mindenféle hatásáról?

 

D.I.: Ha csoportosan jelentkeznek be, akkor igen, illetve egyénileg is, hogyha van időnk, akkor persze tájékoztatjuk. Van egy kis térképünk, azt is odaadjuk a látogatóknak és akkor az alapján is tudnak tájékozódni. Mert a levendula mellett most már sok egyéb gyógynövényünk is van: mentafélék, rozmaring, olasz szalmagyopár, csodás rózsáink vannak, borsikafű, kakukkfű. Ezeket is mind meg lehet nézegetni. Mandulafáink vannak, sárgabarackfáink, gyümölcsfáink.

 

Sz. I.: És akkor ezekből mind készül valami?

 

D.I.: Igen. Lepároljuk. Van lepárló üzemünk, három lepárló készülékünk van. Más-más térfogatúak. Vannak növények, amiből kisebb mennyiség van, és akkor azokat kisebb készülékkel pároljuk le. A levendulán kívül a többi gyógynövényt elsősorban az aroma vízért, virágvízért termesztjük. Illetve megszárítjuk, és mint szárított gyógynövény használjuk fel teába vagy kozmetikumokba.

 

Sz. I.: Akkor így a többi gyógynövény, az így „útközben” jött?

 

D.I.: Igen. Elkezdték látogatni az emberek, bekéredzkedtek, beszöktek, belógtak, bemásztak. Jó, – mondom, akkor csináljunk bemutatókertet. Azóta így mindig fejlesztjük, hogy legyen azért új látnivaló. A rózsákat is nagyon-nagyon szeretjük. Van damaszkuszi rózsánk, meg Gergely Márk rózsanemesítőnek is van egy fantasztikus rózsája, amit nagyon szeretünk, az a Szent Erzsébet rózsa. A gyógynövényes kolostor kertünk ezzel van körbe ültetve. Illetve még hagymásaink is vannak. Tulipán, jácint, nárcisz…, mindjárt bújnak elő, szóval húsvétkor már nyitunk is ki.

 

Sz. I.: Akkor így még nem is nagyon lehet látogatni?

 

D.I.: Hát még így is szép. Most azonban még alszik minden. De majd így húsvét körül gondolom, beindul. Jön a tavasz is.

 

Sz. I.: Tavasztól akkor Ön is többet van lent? Vagy azért még megvan ez a Budapest-Dörgicse ingázás?

 

D.I.: Hát, quasi majdnem leköltöztem, csak aztán egy kicsit megbetegedtem és Budapesten, itt kapom a kezeléseket. De azért ugye a szívünk csücske az Dörgicse.

 

Sz. I.: A hely is olyan volt – Dörgicse-, hogy így meglátta és megszerette, vagy akkor ismerte meg, amikor már kereste a megfelelő helyet a levendulásnak?

 

D.I.: Mi nem nagyon kerestünk helyet, mert oda jártunk le nyaralni. Annyira elvarázsolt már első alkalommal is. Egy olyan vidék, hogy szinte mindennap fel lehet fedezni valami szép dolgot. Csodálatosan megmaradt ez a – ahogy én hívom – kultúr táj. Ahol az ember és a természet csodálatosan együtt tud működni. Egy kis erdő, magára hagyott rét, egy-egy elhagyatott parcella. Szóval egy ilyen nagyon csodálatos vidék. Három romja van, ami egy energiavonal mentén van, a Szent György-vonal mentén megy végig. Ez mindig is egy szakrális terület volt, úgy mint a Pilis. Mennyi “Szent” hely van: Szentjakabfa, Szentantalfa, Szentbékkálla… Ott van Vászoly, azaz a Vazul. Fantasztikus terület az is.

 

A visszafejlesztés volt itt a lényeg. Sajnos elnéptelenítették a falukat. Így tudunk mi ugye “bebírni”.

 

Sz. I.: Ez akkor így pozitívan jött ki.

 

D.I.: Hát nekünk. Akiknek el kellett hagyni a régi dolgokat, azoknak nem volt annyira kellemes. Így nekünk most nagyon jó, mert a városi ember is egy kis nyugalmat tud találni. Bár igyekszik néha lehozni a városi életmódját, szóval állandóan megy a harc a városi és a vidéki élet között. De ne hozza már le a kőbabáit. A termelőket kéne lehozni, bevonni. Aki akar egy kis kecskét tartani,…

 

Megveszi a szőlőparcellákat, kivágja a szőlőt. Tuja, fű… ez a két fajunk maradt a több ezer helyett. Voltam többször Hollandiában, jártam oda makrobiotikát tanulni. Utazok a vonaton és nem tudtam elképzelni, hogy mi a furcsa. Olyan gyönyörű, zöld, ott egy tehén. De rájöttem, ez a kettő faj van: a fű meg a tehén. Egy madárfüttyöt se hallottunk, ők kinyírták a rengeteg műtrágyával. Ezeken a feltöltött területeken nem is tudott így kialakulni az az ősi biomassza. Hát ez van. Mindig hagyni kell a természetet.

 

Sz. I.: Akkor ez így elmondható, hogy ami az eredeti álom meg cél volt az így maximálisan „bejött”?

 

D.I.: Nem is volt álom… – csak levendulát szerettem volna az illóolajáért. Így amikor az ember elkezd vállalkozni,… Magyarországon különösen nehéz. Nagyon nagy a bürokrácia. Amikor elkezdtünk vállalkozni, akkor egy lábon álltunk. Az ember azt mondja: termesztek illóolajat. De ezt olyan nevetséges áron tudtuk volna eladni, és bekeverték volna az illóolajat más, megközelítőleg sem ilyen minőséggel.

 

Akkor mondtuk, hogy meg kell csinálnunk a saját brand-ünket. Ez lett a “Levendárium”. Nem akartunk mi kereskedni. Férjem jogász, én meg orvos vagyok, így nagyon távol áll tőlünk ez a világ. De muszáj volt, hiszen én az embereknek szerettem volna odaadni, hogy ugyan nézzék már meg, próbálják ki, hogy mit tud ez a kis illóolaj. Akkor ugye üzemet építettünk, utána pedig jött, hogy legyen látogatható. Így kell mostanában sok lábon állnunk, hogy fent tudjon ez maradni.

 

Sz. I.: A bürokrácia, az ilyen küzdelmes, de van egy ilyen égi vezetettség, hogy szerették volna fentről is, hogy ez megvalósuljon. Segítették az utat?

 

D.I.: Igen, én is így érzem, hogy segítséget kaptam. Igen.

 

Sz. I.: Tényleg azt lehet igazán értékelnünk, amiben ott van a vérünk, verejtékünk, mindenünk.

 

Köszönjük szépen.

A dörgicsei Levendárium vibráló nyugalma

2020. március 25.

Emlékezés Dr. Demján Ildikóra

Dr. Demján Ildikó orvos-természetgyógyász, nemzetközi aromaterapeuta, gyógynövénytermesztő, a Levendárium megálmodója 2020. áprilásában eltávozott közülünk.  A Magyar Biokultúra Szövetség egyhangú határozatával a két évente kiadásra kerülő (posztomusz) Pro Biokultúra díjban részesítette (Biokultúra, XXXI. évfolyam 2020. 6. szám). Férje, dr. Jurasits Zsolt, aki ma változatlan felfogással és keretek között viszi tovább a Levendárium irányítását, bemutatja elhunyt párja bio gazdálkodással kapcsolatos elveit és elkötelezettségét, valamint ezen keresztül a Levendárium – eddigi és jelenlegi – munkásságát. Ildikó finom lelkének, páratlan világlátásának és magasan képzett szakértelmének felidézéshez Szűcs Ildikó 2020. március 3-án Vele készített és a like.balaton.hu oldalon közzétett utolsó riportja is segítséget ad.

 

A Levendárium Kft. mai gazdálkodásához is használt első földterületeket a cég tulajdonosaiként 1999-től kezdtük Dörgicsén megvásárolni. Feleségem régi elképzeléseit közösen megvalósítva jelenleg több, mint nettó hat hektár feletti területen művelünk levendulát, amelyből négy – eltérő kapacitású – saját lepárlóval levendula illóolajat és virágvizet állítunk elő. Emelett kialakításra került egy rózsákat, gyógy- és fűszernövényeket bemutató kolostorkert és kapcsolódó ültetvényháló, amely lehetőséget ad más virágvizek desztillációjára is. Ma már a saját genetikai állomány megőrzéséhez újonnan elkészült szaporítóházzal is rendelkezünk. 8 éve levédett védjegyünk a Levendárium. A saját magunk által előállított, illetve kifejlesztett termékeink, így különösen az illóolajok és virágvizek, az arcolajok, parfümök, aromaterápiás fürdősók illatkeverékek-szinergiák, masszázs olajok és az általunk forgalmazott egyéb – kizárólagosan – bio importált mono-illóolajok, valamint a kapcsolódó termékeink webshopon (levendarium.hu), a budapesti Mammut I. üzletház biosétányán, a Dörgicsei Major bioboltjában és viszoneladóinknál vásárolhatóak meg. Külön kiemelném a Levendárium elkötelezettségét az esztétika és kultúra iránt, melynek keretében mintakertként kívánunk működni, kortárs művészek alkotásaiból saját szoborparkot hoztunk létre és nyaranta Rózsa-, és Levendula Napok keretében koncerteket, előadó esteket, szakmai programokat, könyvbemutatókat, kapcsolódó képzőművészeti kiállításokat tartunk. Ugyanakkor évek óta rendszeresen különböző relaxációs foglalkozások is vannak a Majorunkban.

 

2002-től, az első kapavágás és levendula telepítések óta tartó, mindenkori vegyszermentes termelés mellett 2014 óta állunk a Biokontroll Nonprofit Kft. ellenőrzése alatt. Mindig elsődlegesen fontosnak és jövőbe mutatónak tartottuk a föld minél egészségesebb művelését, a tápanyagainak és energiáinak következő nemzedékek számára való megőrzését és erre egy ellenőrzött mintagazdaság létrehozását. Ahol nem csak a növénytermelés, de a tájkert- és épület kialakítások is, vagy az ittlét/életmód szellemisége minden szinten a mértékletes beavatkozás, a felelős környezettudatosság és természetes természetvédelem üzenetét hordozza magunk és minden idelátogatónk, vásárlónk számára. Ezért is választottuk a “Üzen a természet” logót. 

 

Persze a levendula és a gyógy- és fűszernövények biogazdálkodási keretek között történő nevelése és termesztése kevésbé körülményes, mint sok más (haszon)növénnyel való biogazdálkodás, hiszen az általunk tartott növényeknek fő szabályként nincsenek biológiai ellenségeik, saját képességeikkel és isteni tehetségükkel megvédik magukat a belőlük kisugárzó illókkal és aromákkal. Ám de ha egy külső érdeklődőknek is folyamatosan bemutatható esztétikus, integrált öko-gazdaságot szeretnénk – főleg ha ott egész évben valóságos növénygazdálkodás és felhasználás, termelés is folyik – , az már a diverzitás elvei szerinti kialakítástól különös körültekintést, odadó szakmai hozzáértésű ápolást és áldozatos szemléletet, komoly felügyeletet és (ön)kontrollt kíván meg részünkről. Ahogy feleségem, Ildikó mondta viccesen mindig: “kapálni kell a világbékéért”. 

 

A Levendárium, mint biodinamikus gazdaság 2020-ban – próbaként – csatlakozott a Rudolf Steiner-i német „demeter minősítés” rendszeréhez. Jelenleg a működésünk során a “demeter” metodikát betartjuk, azonban a társaságunk hivatalosan már nem tagja a német “demeter”-nek. Mint tudjuk, a biodinamikus gazdálkodás a biogazdálkodás speciális, az átlagosnál még szigorúbb formája, ezek betartása már önmagában is komoly körültekintést és munkaszervezést igényelnek. Alapelveit és a gyakorlati útmutatókat Steiner, az antropozófia megalapítójaként mezőgazdák és kertészek kérésére 1924 pünkösdjén Koberwitzben tartott nyolc előadásból álló tanfolyam foglalta először össze. Természetesen az azóta eltelt idő alatt a Föld sok országában sok ember dolgozott ennek  a módszernek a továbbfejlesztésén. Továbbfejlesztésre került – többek között – a mezőgazdasági individualitás eszméje; a talajművelés, trágyagazdálkodás, segéd-, és ápolóanyagok rendszere; az üzem berendezésénél alkalmazandó üzemorganizmus szabálya; az állattartás kérdésköre; a vetésforgóba helyesen beállított termesztés; a biodinamikus preparátumok – így a komposztpreparátum, valamint a permetező preparátumok: humuszpreparátum, kvarcliszt-preparátum) – alkalmazása (erőhatások, konstellációk, ritmusok).

 

Szellemtudományi szempontból a módszer holisztikus szemlélete élő organizmusnak tekinti a művelt területet, ahol minden mindennel összefügg: a növény- és állatvilág, a talaj, a mikroklíma mind hat egymásra, sőt mindezeket még a Nap-, és Hold fázisai, az egyéb bolygók és állócsillagok is befolyásolják. A kártevőket természetes készítményekkel szükséges kezelni, számolnunk kell a kozmikus ritmusokkal, a művelés mozzanatait a holdnaptárhoz igazítjuk. 

 

Ildikó messzemenően vallotta ezen elveket és a magunk eszközei és lehetőségei szerint a hétköznapok gazdálkodásának részévé kívántuk tenni ezeket. Kezdve onnan – a fentieken túl -, hogy a mai napig emberi erővel, sarlókkal aratunk; az aratást követően rövid időn belül megkezdjük a növények lepárlását; évek óta visszajáró bio-méhészünk örömére méhlegelő területeket is fenntartunk a levendulatáblák szomszédságában; termesztéseinket olyan környezetben alakítottuk ki, ahol lehetőleg a közelben vegyszeres-gazdálkodást nem folytatnak, egészen az üzemünkben használt organikus fertőtlenítő-, és tisztítószerekig. Midezekkel törekszünk garanciát adni termékeink magas minőségére.

 

Talán feleségem szellemiségét és emlékét úgy tudjuk leginkább méltón és hitelesen felidézni, ha – mint említettem – igénybe vesszük hozzá a Vele készített utolsó riportot:

…… itt következik a publikációban a 2020. március 25-én megjelent, előző helyen szereplő like.balaton.hu cikk.

Biokultúra, 2021. 2-3.

 

A dörgicsei Levendárium jelene és jövője

Dörgicse varázslatos falu, ahol a domboldalban zamatos szőlők sorai és szemet gyönyörködtető levendulamezők sorakoznak.

 

A Levendárium világát több, mint húsz évvel ezelőtt dr. Demján Ildikó és férje álmodta meg és hívta életre.

 

Ildikó tavaly tavasszal eltávozott közülünk, emléke, szellemi öröksége azonban tovább él és növekszik. Férjével, dr. Jurasits Zsolttal beszélgettem.

Tavaly beszélgettem Ildikóval a Levendáriumról, szeretetteljes élmény, nagyszerű beszélgetés volt. Ha lehet ezt kérdezni, milyen most így, nélküle?

 

– Milyen pótolni a pótolhatatlant? Azt nem lehet. 1999-ben együtt kezdtük el.

Akkor még csak úgy magunknak ültettünk levendulát, barátokkal jöttünk leszedni, majd elvittük Pannonhalmára lepároltatni, de nem értékesítettük. Ha belegondolunk, 2002-ben, amikor az első töveket leraktuk, még Tihanyban sem volt más, csak a Bittera Gyula féle romantikus őslevendulás. Pannonhalmán volt komolyabb levendula-termesztés, sehol máshol. Ildikónak nagy szerepe volt abban, hogy az országban így elterjedtek a levendula gazdaságok, aromaterápiás és természetgyógyászati irodalma lett, s ma ilyen népszerű, sokoldalúságáról híressé vált gyógynövényként ismerhetjük. Sokáig próbálkoztunk kizárólag a termesztéssel a feldogozás nélkül.

 

Aztán 2012-ben megalapítottuk a Levendárium brandet és vállalkozást, melyben onnantól én voltam a gazdasági, jogi és házastársi háttér, Ildikó pedig a szakmai rész. Levédettük védjegyeinket, komplex arculatot alakítottunk ki. Kozmetikai és élelmiszer üzemet építettünk, partneri kapcsolatrendszert állítottunk fel. Webshopot és saját bioboltot hoztunk létre. Valahogy mindig ugyanazt akartuk, minden felmerülő kérdést egymással meg tudtunk beszélni. A nehéz időkön is mindig tovább lendített minket a levedula ereje.

 

Tavaly óta ez a korábbi – ahogy mi hívtuk magunkat – “Levenduál” helyzet azonban megváltozott, mert nekem kellett átvenni az Ő feladatrészét is. Nyilván sokkal nehezebb így, hiszen az Ő széleskörű szakmai tudását nem lehet pótolni.

 

– Bele lehet szeretni ebbe az egészbe ügyvédként, ami azért egy nagyon racionális pálya?

– Hát persze. Ildikó is elhagyta a orvosi pályát, budai fogorvosból lett biogazdálkodó. Én fő munkámként nagy gazdasági pereket és ügyeket vittem. Közel 35 év hosszú idő ezen a területen. A jogi munka, mint fő tevékenységem mellett – lelki segítségként – mindig is festettem, meg ott volt a mi Dörgicsénk, ahová az ügyvédi munkában megkeresetteket befektettük. De most felállt egy abszolút hármasság és a korábbi hangsúlyok is áthangolódni látszanak.

A Levendárium álmának fenntartása mellett azonban – főleg tanácsadóként – továbbra is megvan az ügyvédi praxisom. Sőt igyekszem festeni is, az életemben a művészetek éltető szerepére ügyelni. Remélem, hátralévő életemben kicsit a gyógynövények csodás világába is beletanulok.

– Akkor lehet azt mondani, hogy ön lett Ildikó utódja?

– Igen, azt hiszem, egyelőre, amíg a gyermekeink – életkorukból és jelenlegi életfeladataikból fakadóan – nem tudnak még a Levendárium napi irányításában részt venni, én lettem a cég vezetésében az utódja. Nagyon jók a kollegák, a munkatársak, nagyon sokat köszönhetek nekik, sokat segítettek, segítenek. A mostani csapat lelkén viseli a vállakozás sorsát. Ők is sokat tanultak az elmúlt időszakban és büszke vagyok rájuk.

Nem régen elmentünk együtt egy “kirándulásra” prof. Kaáli Gézához, akinek egy jelentős auto-motor oldtimer múzeuma van itt a faluban közvetlenül a szomszédunkban. Ránk nézett és azt mondta, ahogy beszélünk, mozgunk együtt, mintha nem is munkatársak lennénk, hanem családtagok. És tényleg, mindenkinek szinte a Levendárium a második otthona, amit nagyon megbecsül és szeret. Egyébként én tavaly áprilisban azt gondoltam, hogy adok magamnak egy évet. Aztán végiggondolom, és meglátom mi az, amin változtatnék Ildikó elmenetele miatt. Most már letelt az egy év, de egyelőre nem változtattam – negatív értelemben – semmin. (Mosolyog.) Gyakorlatilag mindent viszünk tovább.

Ildikó lélekben itt van velünk. Vigyáz ránk. Nagyon közel van eltemetve, a szobám ablakából látom a szív alakú sírját. A temetőtől délre és északra pedig a levendula mezőink. Mindig meg szoktam beszélni gondolatban vele, hogy ő mit és hogyan csinálna.

– Honnan jött annak idején, hogy levendulát termesszenek maguknak?

– Ildikó fogorvosnak is amolyan bio-fogorvos volt, igyekezett kerülni a vegyszereket, a természetes szereket részesítette mindig előnyben. Érdekelték a gyógynövények, innen jött a levendula szeretete is.

Egyszer láttunk egy angol kerti magazinban egy idős pedagógus házaspárt, ahogyan kézenfogva álltak a levendula földjük szélén.                                                                                                                                                                                                                                                  

Azért, hogy hasznosan töltsék el idős korukat, Jersey szigetén egy levendula ültetvényt telepítettek. Mi is így képzeltük el. A bio-gazdálkodás, majd a Steiner-féle biodinamikus gazdálkodás világa aztán egészen más távlatokat nyitott meg és abszolút szerelem lett. A levendulák mellé bekerültek a rózsák is, fűszernövények, zsálya, muskotályzsálya, olasz szalmagyopár, rozmaring, kakukkfű, bazsalikom,…. Egészen széles spektrumon dolgozunk. Ezekből virágvizeket szoktunk csinálni, mert az olaj nagyobb területet igényelne. 10 hektáron vagyunk, abból 7 hektáron van levendula, a többin más növények, illetve pihenő terület.

– A virágvizeket mire lehet használni?

– Tulajdonképpen ugyanazokat az információt hordozzák, mint az illóolajok, csak a virágvizeket könnyebb használni. A 100%-os tisztaságú illóolajok elég sűrűek, azokhoz érteni kell, hogy hány cseppet mibe, hogyan lehet tenni, milyen gyakran, külsőleg-e vagy belsőleg, párologtatóba-e vagy bőrre, mono olajként, ill. szinergiában…. A túladagolásuk, még ha bio olajról van szó, akkor is veszélyes lehet. De ha a testünkre kenünk egy olajat, annak az alkotó elemei is pár perc múlva már a véráramban kimutathatóak. A virágvizeket viszont korlátlanul lehet használni. Iható, ehető, főzhetünk velük, bőrre kenhetőek, illatosítóknak jó, avagy fürdővízbe, hajápoló szernek, öblítőszernek, vasalóvíznek, szóval a virágvízek univerzális desztillátumok. Érdekes, hogy a középkor óta elsősorban virágvizeket használtak, nem illóolajakat. Ez csak a XX.-XXI. században kezdődött, hogy nyerjük ki az összes hatóanyagot és olajat készítsünk belőle. Előtte “főzőcskéztek” a gyógynövényekkel és így használták fel azokat.

– Az összes termékünk szerencsére nagyon jól ki van találva, Ildikó engedélyeztetett receptjei és metodikái alapján ezek mennek tovább. A bemutatókertünk kialakítását és építését is változatlanul folytattam. Amióta elment, azóta emeltünk egy hűst biztosító előtetőt a dörgicsei biobolt teraszához, kényelmes közlekedést segítő korlátokat, kapukat tettünk le a vendégeink irányításához. Somlósi Lajos barátommal építettünk egy gyógyító turbuszt (ZOM), amely ősi magyar és organikus építészeti elemek továbbgondolása. Egy égi-földi átjárónak tartják. A Föld tápláló erővonalait erősíti e forma. Megszemlélve könnyű a hasonlóságot felfedezni a turbusz és a Szent Korona között. Szőlővel és vadszőlővel futtatom be. Elültettünk egy kőriskört, vagyis kőrisfákból álló kört. Ez szintén egy elvonulási pont. Építettem egy mélyágyásos házat, ahol szaporítani tudjuk a növényeinket. Nagyon fontos, hogy ne kelljen vásárolni töveket, tehát amikor telepítünk vagy pótolunk az ültetvényeken, akkor a saját, már bevált genetikai állományunkkal azonos genetikájú növényeket tudjunk használni. Az elmúlt egy esztendőben befejeztük a napelem telepítéseinket, végre termelünk áramot. Lezártam a korábban tervezett gép beszerzéseinket is. De hát most a legfontosabb a sok szedő-kezet igénylő levendulaszüretünk és az olajlepárlások, hiszen egészen jövő év ilyenkorig ennek eredményéből gazdálkodunk.

– Lehet, azt mondani, hogy a szomorúság mellett van ebben valami szép is, hogy Ildikó olyat alkotott és hagyott örökségül, ami működőképes és tovább tud élni?

– A működőképességért nagyon meg kell folyamatosan dolgozni a mai világban. Sokkal bonyolulabb ilyen mikrovállalkozónak lenni kreatív, nagy álmokkal és azokat az anyagba mindig lehozni a “Föld nevű játszótérre”, mint az előzetesen elgondolta az ember. Ildikó és közös szellemiségünk megtartásához most nekem kell a Levendáriummal tovább lépnem. Nyilván idővel talán arculatilag is fog változni, az én személyiségemhez fog kötődni vagy ahhoz, aki majd továbbviszi. De azt gondolom, hogy ez nem baj. Ildikó azt a páratlan csodát hozta, amit ő akart és tudott.

Én talán most az aromaterpia mellett a művészeti vonalat erősítem. Láttam, hogy az embereknek ez is nagy örömet okoz, hogy a kortárs  szoborparkunkban sétálnak Szabó László Zoltán, Bernhard Manner, Nemes Ferenc, Frederico Dieci, Szabó Hunor, vagy Beretvás Csanád munkáit nézegetve. Vagy a nyílt napokon festőiskolát csinálunk Veszely Ferenc barátommal itt a műtermemben, ahol a kurzuson részt vevők rózsát, virágot festhetnek. Érdekes, mert jönnek egészen pici gyerekek, de volt már 92 éves nénink is, vagy apukák, aki a fiának büszkén mutatta, mit rajzolt. Látszik, hogy ez is rengeteg örömet ad ez az embereknek, mert kiszabadulnak a komfortzónájukból, eljönnek a városból ide, vidékre, itt bátrabbak, felszabadultabbak, mondván úgyse látja senki őket.

– Akkor ez már abszolút egy olyan újdonság, ami önhöz kötődik.

– Valahol szép ez, vagy legalábbis érthető és elfogadható. Én is azt csak tudom belevinni a dolgokba, ami én vagyok. Mint mindenki. Az nagyon jó, hogy a partnereink megmaradtak, viszonteladók, beszállítók. Annak idején hurrikánként futott végig Ildikó eltávozásáról a hír az aromaterápiás világon, és jólesett amikor valaki azt mondta, nagyon sajnálja, ami történt, és reméli, hogy folytatom. Ez egy nehéz pálya, könnyen fel lehet adni, és jó érzés volt, hogy valaki örülne, ha ez megmaradna.

Azt is látom, hogy sok a visszatérő vásárlónk, akinek bevált az egyik vagy másik termékünk, és idővel áttér erre, már csak ezeket a kozmetikumokat használja. Ez a legpontosabb és legjobb visszajelzés. Vagy amikor eljött egy anyuka a lányával, itt ültek a mediterrán kertben három órán keresztül és teljesen kisimulva mentek el, megköszönték, hogy milyen jó itt lenni. Persze mindig vannak olyanok, akik drágának tartják azt, hogy bejöjjenek a meseszép bemutatókertbe és körülnézzenek, és nem értik miért kell ezért egyáltalán fizetni. Sokat gondolkodtunk Ildikóval, hogyan csináljuk. Neki az volt az alapelve, hogy mindenki számára elérhető legyen a Levendárium-minőség. Legyen az egy épített, ápolt magánkert vagy a Levendárium termékek. De fenn kell tartani mindent. Vannak dolgozóink, akik a családjai a tőlünk kapott fizetésből élnek, és működtetni kell az egészet. Aki át tudja venni a mi rezgésünket, az boldogan kifizeti a beléptijegyet is és hálás a termékeink magas minőségéért is.

– Van még olyan újdonság, ami tervben van?

– Nekem így egy bő év távlatából a Levendárium a gyász elviselhetőségének eszköze lett. Mivel a feleségem (is) rajongott e projektért, minden áron befejezettnek és sikeresnek akarom tudni ezt, ezzel is emléket állítani Neki.

Egyelőre a Levendárium ad sokszor értelmet annak, hogy reggelente felkeljek. Az él csak, amit éltetsz. Az a szándékom, hogy mindaz ami, leköltözve Budapestről leköt és körülvesz, továbbra is az életről, és az elmúlás helyett – ahogyan Ildikó is szeretné – az életigenlő, alkotó örök fiatalságról szóljon.

A megépült turbusznál és kőriskörnél szeretnék meditációs alkalmakat tartani. Egyfajta elcsendesülős, feltöltődős délutánokat, irányított elmélkedéseket, meditációkat, vetítést, imaórákat, ahová kis csoportokban jöhetnek az emberek és a lelkükkel foglalkozhatnak. Mostani hangulatos nyári programjaink (Eperjes Károly “a mi templomunkban”, irodalmi est Cselenyák Imrével, Hamvas Béla est Nagy Csabáékkal, Cseh Tamás előadás Joós Tamásékkal), így a Rózsa Nap és a Levendula Napok előadásai és koncertjei mellett (Kövi Szabolcs, Szilágyi Sándor, Hamvai Gábor) tervezem, hogy a kultúrális eseményeinket egész évre kiterjesszem, hisz oly sok itt élő jó embernek okozhatok örömöt mindezzel.

Na és persze folytatódik a termékfejlesztés is. Irány: a Virágvizek Organikus Világa (VOV)!   

 

Szücs Ildikó