Levendulaültetvényeinknek a legalkalmasabb helyet a Balaton-felvidéken találtuk meg, amelynek meszes, köves talaja nemcsak a levendula, de más gyógynövények számára is ideális. Soha nem a föld a rossz, csupán meg kell találni a hozzá megfelelő növényt.
Az első levendulatöveket Pannonhalmán vásároltuk meg a 2000-es évek elején az apátságtól. A már nyugdíjba vonult Szecsődi Pál főkertész szárnyai alatt kezdtük el a telepítést és tanultuk meg a fortélyokat. Az első évben Lavandula x intermedia, vagyis angol/hibrid levendula ültetvényt telepítettünk. A második évtől már orvosi/francia levendula, vagyis Lavandula angustifolia ültetvényünk is virágzott a mezőn. Mára 6 hektáron lilul az illatos gyógynövény.
Kezdetben a legfontosabb az volt, hogy levendulaolajat készítsünk, mert tudtuk, hogy fantasztikus gyógyereje van, amelyet szerettünk volna minél több emberhez eljuttatni. Annál is inkább, mert ami a boltokban kapható, annak a kilencven százaléka hamis.
Magyarország mindig is a gyógynövények hazája volt, de mára sajnos a természetes alapú gyógyító készítményeket a szintetikus ipar szinte teljesen kiszorította. Csakhogy míg a szintetikus molekulák telítik a szervezetet, amely így nem is tudja úgy befogadni és feldolgozni azokat, addig a növényieket, amelyek velünk együtt fejlődtek a földtörténet során, nagyon jól ismerjük és úgy illeszkednek hozzánk, mint kulcs a zárba. A legjobb, ha a gyógyító integrálni tudja az akadémikus és a hagyományos gyógymódokat, így élni tud az orvostudomány fantasztikus vívmányaival is, de nem felejti el az ősök tapasztalatait, tudását sem.
A több, mint ezer éves ikerrom így, megtépázva a történelem viharaitól is, igen erőteljesen jelen van, jó érzés benne – körülötte lenni. Arra érzékeny emberek ezt a levendula virágában és olajában is felfedezni vélik. Mint ahogy a szőlőben is megjelenik a „terra“, a termőföld helyi adottsága, úgy jelenik meg a levendulában is a környezet természeti sajátossága.
Nagyon fontosnak tartjuk az organikus biogazdálkodást. A talajéletet semmivel sem szabad megzavarni, sem gyom-, vagy rovarirtóval, mert akkor eltűnnek azok a flóra- és fauna elemek, melyek az ültetvény egységes energetikájához, egészségéhez elengedhetetlenek. A steril monokultúrák látványa csak egy pillanatig megkapó, a biodiverzitás eltűnésével és gyomirtózással sebezhetővé válnak a növények. Olyan vidék ez, ahol a természet befogadta az embert, aki cserébe tiszteletben tartja annak törvényeit, így tökéletes harmóniában vannak egymással.