Szűcs Ildikó (Sz. I.) dr. Demján Ildikóval (D. I.) a like.balaton.hu oldalon közzétett – utolsó – cikkének eredeti (vágatlan) 2020. március 3-án készült riport-szövege:
(https://likebalaton.hu/telepules/balatonakali/hireink/a-dorgicsei-levendarium-vibralo-nyugalma-146543/)
Sz. I.: Miért pont a levendula volt annak idején az ötlet? Ha ezt így lehet kérezni és ha még emlékszik rá? Ezt ilyen csodanövénynek lehet mondani?
D. I.: Hát én annak tartanám, különösen, ahogyan egyre jobban megismertem. Mielőtt még elköteleződtem iránta, még nem is tudtam, hogy mihez nyúlok, hogy milyen fantasztikus gyógynövény. Egy végtelen gyengéd és mégis nagyon hatásos. Ezt így együtt nagyon kevés növény tudja, és ami megfogott elsősorban az a látványa, az a lila tenger, amit produkál. Olyan finom rezgésű a növény, hogy tulajdonképpen a területet is emeli, emeli a frekvenciáját. Ezeket is csak később tudtam meg, valahogyan ösztönösen vezettek.
Sz. I.: Ez nagyon szép.
D. I.: Igen. Én egy városi lány vagyok, bár volt mindig volt kiskertem. Gyerekkoromban nagyon szerettem a kis nárciszaimat. Emlékszem, versenyeztünk a testvéreimmel, hogy kinek mi bújik ki; csillagvirág, nárcisz,… de igazából csak egy kis városi kertünk volt. Orvosi egyetemet végeztem, és éltem a városi életet, Budapesten. Elkezdtünk lejárni barátainkhoz a Balaton-felvidékre, és akkor ott kinyílt ez a csodálatos világ. Ez az úgynevezett “szocializmus” által elhagyatott világ – és ez a nagy szerencsénk -, mert így most nincsenek mű tárgyaink és -termékeink a Balaton-felvidéken, s amely csodálatos természeti adottságú tájegységként megmaradhatott. Különösen az északi part az, amit leginkább elhanyagoltak a fejlesztésben, így hát meg tudott maradni ez a páratlan természeti környezet.
Ami a nagy előnye a Balaton-felvidéknek, hogy dimbes-dombos, tagolt, tehát nem lehet monokultúrát csinálni. Mert mindig a monokultúra az, ami tönkreteszi és kizsigereli a földet. Ha egy növényből sokat elültetnek, akkor már rögtön gépesíteni kell, akkor már jön elő a műtrágya, stb. De egy diverzifikált, sokszínű táj az mindig dimbes-dombos, ott nem tudunk kizsákmányoló mezőgazdasági tevékenységet folytatni, hanem a lakosság változatlanul kis parcellákon dolgozik, így csodálatosan megmaradhatnak ezek a tájegységek. A Balaton-felvidék valóban fantasztikus adottságú ilyen szempontból: a szőlő és a gyógynövények befogadó terrája – amelyek a legjobban szeretnek rajta élni, virulni; Ahol a szőlő megterem, ott egyébként mindig a levendula is és az egyéb gyógynövények.
Én megláttam egy ilyen levendula mezőt és beleszerettem. Akkor kezdtem utána járni, hogy mivel is jár egy ilyen művelés. Azt tudtam, hogy a szőlő nagyon megkéri a verejtéket, és örömmel tapasztaltam, hogy a levendula pedig igénytelenebb, nem kell vele semmit csinálni, nincsen kórokozója, ha csak vissza nem élünk vele, úgy ahogy Provence-ban, ahol száz hektár számra ültetik ugyanazt a fajt, ezáltal védtelenné teszik. Provence-ban 3-4 évente végigsöpör egy-egy gombafertőzés, mert a növények nincsenek természetes körülmények között tartva. Látszik, ha megnézünk egy provence-i mezőt, egy darab gyomot nem látunk rajta. A természet az nem ilyen. A természet olyan, hogy mindig próbálja begyógyítani a sebét, azonnal megjelenik – lehet, hogy parlagfű formájában és nem csípjük, de ő mégis csak betakarja a földet és védi az által, nehogy elsivatagosodjon, minden kell.
Magyarországon ha szétnézünk, vagy mondjuk a Majorunkban, akkor ott egy négyzetméteren nem is tudom, hogy hány száz fajt tudok megszámlálni – gyógynövényt, bogarakat, állatokat. Olyan élő egység tud kialakulni, ami egymást segíti folyamatosan. Ha ebből kiveszek dolgokat, akkor marad egy ilyen tiszta, steril terményem, termékem, ami nem fogja hordozni azt a biológiai értéket, amit egy ilyen növény tudna adni.
Úgyhogy ezért mi egyből a biogazdaság mellett döntöttünk. Nem kezeltük soha semmilyen vegyszerrel a területet, és most már átálltunk a biodinamikusra a Rudolf Steiner-i alapokon, amely egy még cizelláltabb formája a biogazdaságnak. Figyelembe veszi a kozmikus történeteket, célja a talaj-erő visszaadása, mert sajnos most a XXI. századra szinte kimerültek, kiürültek a földjeink. Eltűntek azok a csodálatos mikro-elemek, illetve már a makrók is kezdenek eltűnni, amely nyomelemek minden hormonális és minden enzimatikus folyamatunkhoz kellenének.
A jövő biztos, hogy a biogazdálkodás és az, ami volt Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas években, a kert-Magyarország. Most olvastam egy cikket, hogy Oroszország nagy ereje az, hogy 85%-ban házi kiskertek adják az élelmiszert, és ez a túlélés egy országnak. Nagyszerű lenne visszatérni ezekre az apró kis kertekre, amik örömöt adnak, melyekkel kapcsolatunk lehet újra a földdel, földanyával és ő meg fogja hálálni, mert vissza adja a terményekben.
Sz. I.: A Balaton-felvidéknek van egy nagyon jó energetikája. Azért mert elhanyagolták, gondolom a föld minősége is megmaradt aránylag természetes állapotában, tehát ez még mindig meg van. Ez az, amit a levendula is visszaad a körforgásnak, és így azt természetes körülmények között is jól tudjunk művelni?
D. I.: A Balaton felvidéknek a talaja nagyon hasonlít – ez a meszes, köves talaj – arra ami van Toszkánában, Provence-ban, de itt ugyanez van Budán, és ezek nagyon alkalmasak a gyógynövény, illetve szőlőtermesztésre. Itt is, Budán gyümölcsösök voltak, szőlőkertek. Itt hiába akarok gabonát termeszteni.
Van egy nagyon kedves ismerősöm, aki mellett egy hozzá nem értő emberke vett egy négyhektáros területet Nivegy-völgyben, – ami egy csodálatos bortermő vidék – és elkezdett gabonát termelni. Szétpermetezte magát, mert nem alkalmas erre a föld. Nem olyan, mint Alföldön, ahol elvetem a búzát és ott nem tudom hány tonna lesz hektáronként. Ez a talaj meg erre alkalmas. Így hát csak úgy tudott termeszteni, hogy agyonpermetezte a szomszédokat, akik szerencsétlenek betegek lettek ezektől a vegyszerektől. Ha a növényt hozzá akarjuk segíteni a természet meglévő energiáihoz, akkor figyelni kell, hogy mit tud adni az a terület. Ha azt a növényt ültetjük, ami ott szeret lenni, akkor él és virul. Pl. a mandula is ugye nagyon szereti a Balaton felvidéket.
Sz. I.: A levendula nem érezné jól magát az Alföldön, igaz?
D. I.: Két olyan telepítésről is hallottam, hogy tízhektáros területeket elmosott az árvíz. Nem olyan. Lehet, hogy kék lesz a virág meg az olaj kijön, de ha én ezt analizálom vagy megnézem, akkor sokkal jobban érzi magát a növény egy ilyen meszes, köves, napsütötte talajon.
Sz. I.: Én a honlapon olvastam és meglepődtem, hogy legalább ötven féle levendulafajta van?
D. I.: Pontosan 39 faj van a levendula nemzetségben és ezen belül mi kettőt termesztünk, az orvosi levendulát (lavandula angustifolia), illetve a hibrid levendulát, azaz az intermedia-t. Ezen a két fajon belül, ami itt Magyarországon szépen nő, vannak még fajták. Így a bemutató kertünkben körülbelül 30 fajta van, vegyesen orvosi meg hibrid. Az ültetvényeinken, amelyeket a levendula olaj előállításhoz választottunk, e két faj van, az orvosi levendula és a hibrid levendula egyes meghatározott fajtáival.
Sz.I.: És akkor az orvosiból készülnek az illóolajok?
D.I.: Mindegyikből készülnek, csak más a hangsúly, más az összetevője és ezért más az indikáció. Mivel én eleve a gyógyításra is gondoltam a telepítéskor, így mi kezdetektől fogva aromaterápiás célra telepítettünk. Tehát tudtam, hogy ezzel gyógyítani vagy hatni szeretnék az emberekre. Úgy próbáljuk termeszteni, lepárolni, feldolgozni, hogy az a legmagasabb minőségű aromaterápiás illóolaj legyen. Illóolajnak lettek telepítve a növényeink, hogy azt azokból kinyerjük. Ahogy beleástam magam a levendula világába, rájöttem, hogy 90%-ban hamisítvány van a piacon. Kvázi, mikor elkezdtük a virág telepítését, az illóolaj előállítását, szinte alig volt az országban tiszta levendula illóolaj. Mi voltunk az elsők, akik megjelöltük a latin binomiális névvel, hogy levendula augustifolia és levendula intermedia, mert addig, akik piacra dobták a levendula olajaikat, csak azt írták rá, hogy aetheroleum levendula, de hogy melyik faj van benne és hogy mire jó, azt nem. Vagyis azok nem is aromaterápiás célzattal lettek termelve, hanem csak úgy ipari célra, avagy más célra.
Nekünk kifejezetten az volt a szándékunk, hogy egy nagyon magas minőségű illóolajjal bebizonyítsuk, hogy a gyógynövények világa fantasztikus. Hogyha egy ilyen kis illóolajon keresztül bevonzza az ember ezt a segítséget, akkor rá jön, hogy más után is tudok nyúlni, más gyógynövény után is. Tehát kinyílik egy világ – én ezt gondoltam. Hogy egyszerű, és a levendula azért nagyszerű, mert szinte nem lehet vele ártani.
Most már nagyon nagy divat az illóolaj és sajnos felelőtlenül indikálják sokan a fogyasztását, a használatát. Az illóolajokról tudnunk kell, hogy fantasztikus növényi termékek, de nagyon erősek! Ezért is fantasztikus a levendula, mert nagyon gyengéd, el lehet kezdeni már kicsi korban, sőt várandósság idején, amikor a poci nagyon keményedik, és akkor már van egy ilyen lazító hatása a levendulának. Gyönyörűen oldja a keményedést. Oldalra kell feküdni, bal oldalra, és akkor a kismama hasát bekenni.
De ugyanígy amikor megszületik a baba, nagyon fantasztikus lesz a bőre, ha levendulavízzel fürdetjük. A kis unokámon tapasztalom, nyolc hónapos és kis levendulababa. Soha, semmi nincs rajta, mert annyira védelem alatt áll. Volt decemberben egy ilyen megfázásos-szerű tünete. A talpára egy-egy csepp levendula és gyönyörűen pár nap alatt szanálta. A hasfájásra ugyanígy kis olivaolajjal összekeverve egy csepp levendula és a görcsös hasat tudja oldani a pici babáknál. Ez egy olyan kis segítő társ.
Megszúrom magam, megsértem magam, azonnal rá a levendula és két nap múlva már semmi nincs ott. Elképesztő sebgyógyító hatása van. Százhetven féle molekulából áll. Nem tudják, hogy melyik az a rész, amely ezért felelős, mert különben már rég szintetizálták volna, mivel olyan fantasztikus sebgyógyító ereje van. Ezt azért emelem ki, mert például megvágjuk magunkat, rácseppentem a levendula olajat – így egy az egyben -, hígítatlanul, és: 1. csillapítja a vérzést, 2. fertőtlenít, 3. elkezdi a hámosítást a sejtekben. Szóval ezt azért elég kevesek tudják. A betadinnal tudok fertőtleníteni, de a hámosodást nem fogom elősegíteni. Ez egy ilyen kis csoda, csodanövény. Egyszerűnek tűnik, de mégis olyan ereje van!
Sz. I.: Pont abban van az ereje, hogy ilyen egyszerű és nagyon ősi. Kicsit így a Majorhoz visszatérve, hogy minden évszaknak ugye megvan, hogy mi kell a levendulának. Télen például mit kell, semmit se kell csinálni?
D. I.: Nem. Alszik, majd tavasszal kell metszeni. Mielőtt a bimbók megjelennek, azelőtt le szoktuk metszeni, szépen formára alakítjuk.
Sz. I.: Az így márciusban elkezdődik vagy később?
D. I.: Igen, ilyenkor kell. Még mielőtt megpattannak az első rügyek. Nyugalomban kell, hogy legyen, de ne legyen fagy.
Sz. I.: Nem is tudom, hogy fogalmazott. Nincs is olyan kórokozó, ami árthat a levendulának?
D. I.: Hát de, mondjuk a gombás megbetegedések, amit említettem. De ha jó a környezete, ha nem tud befülledni, ha napos a terület, akkor nincs. Ha jó az immunrendszere a növénynek nem telepszik meg.
Sz. I.: Ahogy említette, hogy a Provence-ban csak egy fajt termesztenek, ott jobban felütheti a fejét egy ilyen fertőzés, de akkor az megoldás arra, hogy ne történjen nagy baja a levendulának, hogy keverik a fajt, több félét ültetnek?
D. I.: Nem, hanem, hogy nem permetezzük, nem gyomirtózunk. A levendula tövek között is gyógynövények vannak. Egyik részünk például tele van lándzsás útifűvel. Azok is csodálatos gyógynövények, azokra jönnek mindenféle bogarak, méhecskék, lepkék. Az egész bevonz mindig sokkal több fajt még. A levendulának pedig ez kell, egy információban gazdag közeg, hiszen ő úgy tudja levenni, hogy adott területen milyen kórokozó van. Ő így tud illóolajat termelni, hiszen a növény – nincs olyan sok növény a földön, amelyik tud illóolajat termelni, csak pár száz -, ezzel, így védi meg magát. Oda vonzza a polinátorokat, a porzó, repülő szerkentyűket; méhecskéket, vagy lepkéket stb.
Sz. I.: És akkor nem kell gazolni, vagy ezt hogy is kell elképzelni?
D. I.: Dehogy nem. Kapa. Gazolás. Ha azt akarjuk, hogy szép legyen az ültetvény, akkor kell.
Sz. I.: Szóval van olyan gaz, ami nem jó neki?
D. I.: Van, igen. Meg hát csúnya is. Azért a mi ültetvényünk esztétikailag is megállja a helyét, tehát látogatókat tudunk fogadni.
Sz. I.: Egy ilyen kertlátogatáson végig vezetik az embert és beszél a levendula mindenféle hatásáról?
D. I.: Ha csoportosan jelentkeznek be, akkor igen, illetve egyénileg is, hogyha van időnk, akkor persze tájékoztatjuk. Van egy kis térképünk, azt is odaadjuk a látogatóknak és akkor az alapján is tudnak tájékozódni. Mert a levendula mellett most már sok egyéb gyógynövényünk is van: mentafélék, rozmaring, olasz szalmagyopár, csodás rózsáink vannak, borsikafű, kakukkfű. Ezeket is mind meg lehet nézegetni. Mandulafáink vannak, sárgabarackfáink, gyümölcsfáink.
Sz. I.: És akkor ezekből mind készül valami?
D. I.: Igen. Lepároljuk. Van lepárló üzemünk, három lepárló készülékünk van. Más-más térfogatúak. Vannak növények, amiből kisebb mennyiség van, és akkor azokat kisebb készülékkel pároljuk le. A levendulán kívül a többi gyógynövényt elsősorban az aroma vízért, virágvízért termesztjük. Illetve megszárítjuk, és mint szárított gyógynövény használjuk fel teába vagy kozmetikumokba.
Sz. I.: Akkor így a többi gyógynövény, az így „útközben” jött?
D. I.: Igen. Elkezdték látogatni az emberek, bekéredzkedtek, beszöktek, belógtak, bemásztak. Jó, – mondom, akkor csináljunk bemutatókertet. Azóta így mindig fejlesztjük, hogy legyen azért új látnivaló. A rózsákat is nagyon-nagyon szeretjük. Van damaszkuszi rózsánk, meg Gergely Márk rózsanemesítőnek is van egy fantasztikus rózsája, amit nagyon szeretünk, az a Szent Erzsébet rózsa. A gyógynövényes kolostor kertünk ezzel van körbe ültetve. Illetve még hagymásaink is vannak. Tulipán, jácint, nárcisz…, mindjárt bújnak elő, szóval húsvétkor már nyitunk is ki.
Sz. I.: Akkor így még nem is nagyon lehet látogatni?
D. I.: Hát még így is szép. Most azonban még alszik minden. De majd így húsvét körül gondolom, beindul. Jön a tavasz is.
Sz. I.: Tavasztól akkor Ön is többet van lent? Vagy azért még megvan ez a Budapest-Dörgicse ingázás?
D. I.: Hát, quasi majdnem leköltöztem, csak aztán egy kicsit megbetegedtem és Budapesten, itt kapom a kezeléseket. De azért ugye a szívünk csücske az Dörgicse.
Sz. I.: A hely is olyan volt – Dörgicse-, hogy így meglátta és megszerette, vagy akkor ismerte meg, amikor már kereste a megfelelő helyet a levendulásnak?
D. I.: Mi nem nagyon kerestünk helyet, mert oda jártunk le nyaralni. Annyira elvarázsolt már első alkalommal is. Egy olyan vidék, hogy szinte mindennap fel lehet fedezni valami szép dolgot. Csodálatosan megmaradt ez a – ahogy én hívom – kultúr táj. Ahol az ember és a természet csodálatosan együtt tud működni. Egy kis erdő, magára hagyott rét, egy-egy elhagyatott parcella. Szóval egy ilyen nagyon csodálatos vidék. Három romja van, ami egy energiavonal mentén van, a Szent György-vonal mentén megy végig. Ez mindig is egy szakrális terület volt, úgy mint a Pilis. Mennyi “Szent” hely van: Szentjakabfa, Szentantalfa, Szentbékkálla… Ott van Vászoly, azaz a Vazul. Fantasztikus terület az is.
A visszafejlesztés volt itt a lényeg. Sajnos elnéptelenítették a falukat. Így tudunk mi ugye “bebírni”.
Sz. I.: Ez akkor így pozitívan jött ki.
D. I.: Hát nekünk. Akiknek el kellett hagyni a régi dolgokat, azoknak nem volt annyira kellemes. Így nekünk most nagyon jó, mert a városi ember is egy kis nyugalmat tud találni. Bár igyekszik néha lehozni a városi életmódját, szóval állandóan megy a harc a városi és a vidéki élet között. De ne hozza már le a kőbabáit. A termelőket kéne lehozni, bevonni. Aki akar egy kis kecskét tartani,…
Megveszi a szőlőparcellákat, kivágja a szőlőt. Tuja, fű… ez a két fajunk maradt a több ezer helyett. Voltam többször Hollandiában, jártam oda makrobiotikát tanulni. Utazok a vonaton és nem tudtam elképzelni, hogy mi a furcsa. Olyan gyönyörű, zöld, ott egy tehén. De rájöttem, ez a kettő faj van: a fű meg a tehén. Egy madárfüttyöt se hallottunk, ők kinyírták a rengeteg műtrágyával. Ezeken a feltöltött területeken nem is tudott így kialakulni az az ősi biomassza. Hát ez van. Mindig hagyni kell a természetet.
Sz. I.: Akkor ez így elmondható, hogy ami az eredeti álom meg cél volt az így maximálisan „bejött”?
D. I.: Nem is volt álom… – csak levendulát szerettem volna az illóolajáért. Így amikor az ember elkezd vállalkozni,… Magyarországon különösen nehéz. Nagyon nagy a bürokrácia. Amikor elkezdtünk vállalkozni, akkor egy lábon álltunk. Az ember azt mondja: termesztek illóolajat. De ezt olyan nevetséges áron tudtuk volna eladni, és bekeverték volna az illóolajat más, megközelítőleg sem ilyen minőséggel.
Akkor mondtuk, hogy meg kell csinálnunk a saját brand-ünket. Ez lett a “Levendárium”. Nem akartunk mi kereskedni. Férjem jogász, én meg orvos vagyok, így nagyon távol áll tőlünk ez a világ. De muszáj volt, hiszen én az embereknek szerettem volna odaadni, hogy ugyan nézzék már meg, próbálják ki, hogy mit tud ez a kis illóolaj. Akkor ugye üzemet építettünk, utána pedig jött, hogy legyen látogatható. Így kell mostanában sok lábon állnunk, hogy fent tudjon ez maradni.
Sz. I.: A bürokrácia, az ilyen küzdelmes, de van egy ilyen égi vezetettség, hogy szerették volna fentről is, hogy ez megvalósuljon. Segítették az utat?
D. I.: Igen, én is így érzem, hogy segítséget kaptam. Igen.
Sz. I.: Tényleg azt lehet igazán értékelnünk, amiben ott van a vérünk, verejtékünk, mindenünk.
Köszönjük szépen.
2020. március 25.
