Bálint nap reggelén….

Bálint nap reggelén….

„A legszebb szavunk a szertartás.

A rítus a magyar nyelvben olyan eseményt jelent, hol az embereket a szeretet tartja össze. A magyar pap (ha valódi) nem „rítust celebrál”, hanem szert – szeretetet tart. Akkor is, ha házasságot köt, akkor is, ha temet.

És ha ezt a gyönyörű összefüggést ízlelgeted a lelkedben, rájössz arra, hogy mindennapi tapasztalatunk a Rendet és a Szeretet-tartását összefüggésbe hozza. Ahol szeretet van, ott rend is van, mint egy jó zenekarban, ahol a hegedű, a klarinét és a nagybőgő nem csak harmonikusan összerezegnek, de egy sajátos rendet is követnek: a zene rendjét és matematikáját.

A szertartásban rendnek kell lenni. Így van a szer-vezetben is, amely ha egészséges, sejtjei egy élettani rendet követnek. És így van az embereknél is. Ha szeretik egymást – és most nem a dúlt szenvedélyekre gondolok, hanem a tiszta szeretetre – akkor Rend van közöttük.

Mindenki a helyén van benne.” – fogalmaz Müller Péter.

A Felső-dörgicsei evangélikus templom minden évszakban messziről fehérlő sudár homlokzati tornya védi és őrzi az alatta húzódó levendula-kertet. A Isten háza a Jóisten tája. Toronyiránt jőve könnyű idetalálni.

A templom lelkésze Gabnai Sándor – Müller Péter szavait használva „valódi” magyar pap. A hónap első vasárnapi istentiszteletein fiatalt és időst egyaránt megragadva mindig megfontolandó gondolatokat közvetít hozzánk az aktuális ige hirdetésével. Talán, most – így a házasság hetét koronázó Bálint-Valentin nap kapcsán – Ő is szót ejtene a közöttünk való szeretet nem csak ünnepnapi nélkülözhetetlenségéről és a Rendről.

Éppen látni, ahogyan a kelő nap fénye súrolja a torony órapárkányát.

Legyen rend a lelkekben, és rend a kertekben: indulunk a levendulásba, a korán érkezett tavasz napjait kihasználva a kinti rend-munkákhoz.

„Az ember ott a legboldogabb, ahol legközelebb él a szeretethez.”

JZs