Interjú dr. Demján Ildikóval, a Levendárium megálmodójával

Hat hektárnyi levendulaföld, maga a megtestesült mennyország! Hobbi volt, majd életút lett, így működik jelenleg a Dörgicsei Levendula Major. De kik állnak mögötte? Mi a célkitűzés? Hogyan lehet egy gyógynövénynek közösségkovácsoló ereje? Ezekre kaptunk választ Ildikótól, aki immáron tíz éve foglalkozik biogazdálkodással.

Milyen volt a kapcsolatod a gyógynövényekkel a vállalkozás előtt, mivel foglalkoztál korábban?

Általános orvosit végeztem, és később fogorvosként dolgoztam. A rendszerváltás után mi nyitottuk meg az első magánklinikát, ahol a plasztikai sebészet és a fogászat mellett elsőként végeztünk menedzser szűrést. Már egyetemista koromtól a szelíd gyógymódok foglalkoztattak. Később elvégeztem a természetgyógyászatot, belekóstoltam a hagyományos kínai orvoslásba, az ayurvedába, pránanadiba, asztrológiába, agykontrollba, a makrobiotikába és az aromaterápiába.

A gyógyszerkönyvemben is mindig az apró betűs leírásokat kerestem, amelyek a gyógynövényekről szóltak. Az én szemléletem akkor is az volt, hogy egy egészséges életmóddal inkább előzzük meg a betegségeket, tartsuk karban magunkat. Már tinédzser koromban is jógáztam, pedig akkor hazánkban még ismeretlen volt. Beszereztem könyveket hozzá, autodidakta módon tanultam meg a mozdulatokat. Lényegében mindig nyitott voltam az egészségtudatos életmódra.

A hivatalos orvostudomány ezekre a megoldásokra nem fektet hangsúlyt, pedig több ezer éves, bizonyított gyógymódokról van szó. Azért azt is leszögezhetjük, hogy a betegségeink 95 százalékát a stressz okozza, amelynek feloldására ezek a szelíd gyógymódok elsőrendűek lennének…

Mi motivált abban, hogy vállalkozóként kezdj el ezzel foglalkozni?

Amikor a harmadik gyermekem megszületett, akkor GYES-ről már nem mentem vissza praktizálni. Mivel régóta járunk a Balaton-felvidékre, nagyon megszerettem ezt a vidéket. Eldöntöttem, hogy levendulát termesztek és biogazdálkodásba kezdek, és földterületeket kerestem a Balaton északi partján. Szomorúan vettem észre, hogy a mezőgazdálkodással nem nagyon szeretnek foglalkozni az emberek, a földek ott hevernek parlagon… Holott ezek a meszes, köves talajok ideálisak az olyan gyógynövények számára, mint a levendula, mentafélék, zsálya. Sokan fogalmaznak úgy, hogy ez bizony rossz föld, de ez nem így van – csupán meg kell találni a megfelelő növényt hozzá.

Miért vonzott ennyire az, hogy te magad kezdj biogazdálkodásba?

Szerettem volna nyomon követni a folyamatot egészen a növénytermesztéstől a késztermékig. Egyik szlogenem az, hogy “kompromisszumok nélkül”. Ez mindenre igaz. Ezért szeretném a lehető legjobbat adni, és ezért nem gondolkodtam soha sem a gyors eredményben.

A természetgyógyászat és a biogazdálkodás sokban hasonlít egymáshoz. Ha a testem immunrendszerét tiszta ételekkel, mozgással, szeretetteljes gondolatokkal karban tartom, akkor a betegség is elkerül. Ha van egy földem, amelyet szerves módon gondozok és nem műtrágyával, illetve gyomirtóval bombázom, akkor a rajta lévő növények is egészségesek lesznek.

Lehet, hogy a szintetikus szerektől egy darabig nagyobb lesz a termésem, de legyengítem, élettelenné teszem a földet. Lehet, hogy az antibiotikumokkal átmenetileg eredményt érek el, de hosszútávon a bélflóránk sínyli meg, míg a növényi kivonatokkal, mint például az illóolajok, nem károsítom a jótékony bélflórát és ugyanolyan, vagy még erősebb a hatásuk a patogén baktériumokkal szemben.

Ez bizony elég nagy falat. Hogyan tudtál ennyi szerep mellett belevágni egy ekkora feladatba? Édesanya vagy, háztartást vezetsz…

Szerintem a mai nőknek ez a legnagyobb kihívás, még a levendulás előtt is így gondoltam erre. A hivatásommal összhangba hozni a családot sosem volt egyszerű, de mindig is az utóbbi volt az elsőrangú az életemben. Mint fogorvos ki tudtam teljesedni, hiszen nem jöttek rögtön a gyerekek, nem volt bennem az a feszültség, hogy nem bizonyítottam eleget. Mikor pedig családot alapítottunk, akkor le tudtam tenni a munkát, és csak rájuk tudtam fókuszálni. A gyerekek már kiröpültek, a levendulás egy negyedik gyermek.

Mióta létezel így, mint Levendárium?

2012-ben jelentünk meg először, mi voltunk az elsők, akik levendulás standdal indultak vásárra, az akkori Kézműves Magyar Ízek rendezvényre mentünk. Annak idején még csak illóolajok voltak a kínálatban, ezért találtuk ki a makrobiotikus levendulás sütit, majd megérkezett a szörp is. Szerettem volna, hogy még populárisabbá tegyük a levendulát, hogy lássák, a hétköznapok során mennyi mindenre fel tudjuk használni. A paletta évről-évre bővült, megjelentek a szinergiák illatosításra, most már kozmetikumokat is gyártunk.

Kik alkotják a célközönséged?

Azok, akik értékelik, hogy ez magyar földből származik, hogy magyar munkaerőt foglalkoztatunk, és akik a minőséget szeretik. Úgy tapasztalom, hiányzik a szolidaritás az emberekből. Ha nem támogatjuk egymást, akkor el fog sorvadni a kis kézműves ipar, és az annál kicsit nagyobb KKV-k is, mert mindent benyelnek a nagy hálózatok… Óriási a felelősségünk egymás iránt, hiszen ha mi nem támogatjuk egymást, más sem fog. Ezek a kis vállalkozások akkor fognak virulni, ha igenis megvesszük egymástól a jó magyar terméket.

Mesélj egy kicsit a Dörgicsei Levendula Majorról! Ha jól tudom, nyitott kapuval várja a látogatókat…

Ennek az a története, hogy a levendula ültetés olyannyira jól sikerült, hogy az emberek bekéredzkedtek, sőt volt, aki titokban bemászott (! )…

Arra gondoltunk, ha már tényleg ennyire szép, miért ne nyitnánk meg az érdeklődők előtt? Terveztünk egy bemutatókertet, ahol több, mint harmincféle levendula található.

A majorban mindenféle kulturális programot szoktunk szervezni. Június-július környékén a terület valóságos mennyországgá változik, ebben az időszakban tartjuk a Levendula-napot is.

Idővel megérkeztek a felkérések esküvői fotózásra, szertartásra, és már keresztelőt is tartottak nálunk. Nagyon boldoggá tesz minket, amikor hozzájárulhatunk az emberek lelki feltöltődéséhez, fontos pillanataik átéléséhez. Rendkívül szükségesek ezek a kis kapaszkodók, a lélek táplálása nagyon fontos, mert a mai életmódban, a rohanásban, a teljesítmények hajhászásában hamar kimerülünk. A majorunk csodálatos elhelyezkedése, a Szent-György vonal közelsége különös hangulatot áraszt, amelyet annak idején tisztán látó őseink is érzékeltek, hiszen három ősi templomrom is található Dörgicsén.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Minden nehézség és akadály ellenére örömmel megyünk az utunkon, a pozitív visszajelzések inspirálnak, mindig új erőt adnak nekünk. Szeretnénk tovább növelni a palettát a kozmetikumok terén és külföldi irányba is terjeszkedni, de ezt is csak mértékkel. Én továbbra is szeretnék kicsi maradni, nem szeretném, hogy a bővülés a minőség rovására menjen. Mindig a legmagasabb minőséget szeretnénk nyújtani olyan tiszta aromaterápiás termékekkel, amelyeknek minden cseppje nemcsak a testet táplálja, de a lélek is táncra perdül tőle…

Az interjút Csepely Zsófia (www.goodstuff.hu) készítette