A dörgicsei levendulás

Ha Balatonakalinál északi irányba letérünk a 71-es útról, tündérszép tavunk északi partjától négy kilométerre leljük meg az alig több mint háromszáz lakosú kis települést, Dörgicsét. A község a négyszáz métert közelítő, vulkáni kúpú Halom-hegyben záródó, lankás, tölcsér formájú medence északi harmadában fekszik. Itt találtunk rá egymásra: a táj, az ember és a levendula – ez utóbbi a valóságban és a fényképeken is, többszörösen is maradandó programot és értéket teremtve.

Az ide vezető út enyhe ívű vonalai követik a völgy festői szépségű, kicsiny présházakkal, ápolt szőlőültetvényekkel tagolt, ligetes erdőtömbökkel szegélyezett, külön-külön elnevezésekkel illetett dombhátak vonulatát.

Szerelmese lesz sok erre járó e szépséges hangulatú tájnak, s így van ez régóta. Gyakran a vendégek portát szeretnének vásárolni a festői környéken, legalább a szimpatikus „bebíró” (vagy: „gyüttment”) életbe belekóstolni: vagyis, hogy a nagyvárosi lét mellett találjunk – az itt élő kedves emberek között – egy sajnálatosan csak második, a hétvégekre, szabadságokra, nyárra szóló vidéki életteret.

Ugyanígy az ember már az őskorban otthonra lelt a vidéken. A közel kétezer éves római vízvezeték maradványai, a renovált római híd, a levendulás területénél feltárt – őskori telep nyomai melletti – kora Árpád-kori sírok és régebbi lakóházak, a Szent László király birodalmának összeírása során kiadásra került 1082-ből származó oklevél vagy a nemesi birtok és a Piarista Rend emlékei a tevékeny, teremtő ember folyamatos jelenlétéről árulkodnak.

A levendulás környéke az 1211-ben még egységesen Dörgicsének nevezett, majd több önálló faluvá szétvált település legősibb része. A közigazgatásilag ma egységes község Alsó-, Felső- és Kisdörgicse részei közül ez Felsődörgicse. A község három romos és négy, kétszáz év körüli korú, felszentelt temploma közül kettő, a jelképnek számító – római építmény alapjaira épült, s annak köveit felhasználó – Árpád-kori kettős kőtemplom-rom és az evangélikus templom közvetlenül a levendulás területének sarkánál található.

Szakrális hely ez, amely az ezredforduló éve óta betölti családunk életét. Az első telepítések feleségem – aki ilyen nagyszerű fotókkal is megajándékoz mindannyiunkat – régen áhított vágyaként hét éve kezdődtek. Angol és francia levendulát ültettünk, kezdetben a Pannonhalmi Apátság levendulása szíves munkatársainak segítségével a keleti lankán, az Apácska-dombhoz közeli részen.

A telepítések ezt követően egy-két évente történtek, ahogyan e kis vállalkozás anyagi lehetőségei engedték, és a földünk templomokhoz közelebbi részére francia tövek kerültek a tó közelsége miatt is különleges klímájú terület levendulának kiváló talajába.

E nemes növény, akár a szőlő, hozzátartozhat e tájhoz. Hiszen a Bittera Gyula féle 1920-as évekbeli tihanyi őslevendulás és az újabb tihanyi ültetvény is alig több mint tizenöt kilométerre van innen – és azt is hallottuk. hogy 50-60 évvel ezelőtt is volt egy telepítés a dörgicsei határ alatt. A szőlőművelés azonban – mint a helyi – lakosság egyik fő megélhetési forrása – szokványosabb és talán jövedelmezőbb maradt az egyébként a Magyar Királyságban elsőként saját termésű borok palackozására királyi engedélyt kapott községben.

Sokan meglepődtek a faluban, hogy milyen nagy kísérletbe kezdtünk, mindezt ráadásul másod-foglalatosságként arra az időre, amikor más pihen vidéken. Néhányan még a növényzet kifagyásától is tartottak. Azután ahogy a háromhektáros területen szaporodtak a teljesen vegyszermentes művelésű táblák, és – köszönetet mondva e helyen is minden érintettnek – sikerült egy folyamatosan magas szinten gondozott ültetvényt létrehozni, egyre több ismerőst, érdeklődőt vonzott a levendula.

Néhány éve már nagy nyári programmá vált a sok barátunkkal együttesen elvégzett júniusi és júliusi két levendulaaratás, avagy ahogy mi mondjuk: a szüret. Ekkor a városból érkező, a szüretre visszajáró segítőink családostul néhány napra vendégeink a százhúsz éves falusi házunkban. A felnőttek – a pillangókban gazdag -, a lila árnyalataiban tobzódó sorok között sarlóval aratnak, kupacokba hordják a levágott virágot, vasvillával teherautóra rakják, hogy elszállíthassuk nagy tisztaságú, finom illatú olajjá párolni. Közben nagyokat mesélünk egymásnak dolgainkról, éneklünk, kacagunk. A gyerekek pedig a segítség mellett vidáman töltik idejüket labdázással, íjazással, játékkal a gyönyörködtető, pompás környezetben.

S ha mezőgazdasági munkához nem igazán szokottan szüret közben derekunkat fogva felemeljük fejünket, vagy a nap végén pihentetően leülünk valamelyik nagy fa alá az árnyékba, körbe-tekintve csodálatos panoráma tárul a szemük elé: a Gernye a Boldogasszony templom- és kolostorrommal, a Les-hegy, a Becce erdői, távolabb pedig megpillanthatjuk a szépséges Balatonunkat, ahogy a nyári napfényben pihen partjai között. vagy enyhe szél borzolja szelíd víztükrét.

E földi paradicsomról, a levenduláról és olajáról a rövidesen megjelenő könyvből többet megtudhat a tisztelt olvasó.

Yacht life Magazine 2008. nyár II. évfolyam