Felsődörgicse (egyik korábbi nevén Szentpéterdergicse) e területe az öt önálló faluvá váló Dörgicsének - a 2004-ben feltárt (Perémi Sz./Palágyi Á./Pintér L.) őskori telep, és kora Árpád-kori temetkezési hely alapján – legősibb és hosszú idő óta jómódú földművelők által lakott része. A páratlan domb-öböl kiemelt pontját jelző iker-romok körpanorámáját délre a Balaton vízfelszíne nyitja. Nyugaton a Sági-erdő, az Agyaglik, a Szent-Balázs hegy található, amely északra a Halom-hegy 396 m magas csúcsában záródik. Keleten pedig az erdős Kűvölgy, a Kő-hegy, a szőlővel tűzdelt Apácska, majd a délre hosszan elnyúló Asszó mögött az Öcs-hegy, s a Gernye látható.
„Mivel egy római vagy görög rítusú katolikus templomban kötelező az oltár, s abban a védőszent és egy további szent relikviájának megléte, így a liturgia e nélkülözhetetlen elemének hiánya kizárja, hogy az eredeti épület katolikus templom lett volna.”
Később ezen, valószínűleg beavatási célú („őskeresztény”) épületet nyugat felé – a nyílásirány megtartásával – egy egységgel meghosszabbították. Harmadjára aztán – befalazva a régi nyugati bejáratot – a korábbi templommal azonos hosszúságban és közel megegyező szélességben a korai szent hely déli falához építették az újabb, szintén hármas tagolású templomot (különlegessége az álkereszthajó) egy délre néző kapuval.
„Amint nem ragaszkodunk hozzá, hogy eredeti funkciójukban a mai értelemben vett templomokként tekintsünk rájuk, s ezzel a magyar kereszténység amúgy is megalapozatlan feltevésekben gazdag korai történetéhez kössük őket, akkor 1000 elé datálhatókká válnak. A fentiek fényében még a déli „templom” építése sem tehető a XI. századnál későbbre. A korai keltezésnek semmilyen régészeti adat nem mond ellent, sőt, mint az ásatások igazolták, már a X. században temetkeztek közvetlenül az épületegyüttestől keletre. Sokkal valószínűbbnek kell tartani, hogy a szakrális épület köré kezdtek temetkezni, mint hogy a temető mellé emeltek templomot.”
„Érthetetlennek tűnhet, hogy a Felső-dörgicsei ikertemplom miért nem vált felkapott turistacélponttá, miért nincs róla számos kiadvány és fotóalbum, a középkori építészet oktatásakor pedig miért nem esik róla nagy hangsúllyal szó. A válasz azonban magától értetődő: rendkívül kínos, de az épületegyüttes működésrendje a konvencionális megközelítésben – római liturgiájú misék tartására szolgáló hely – nem értelmezhető, és egymagában borítja azokat a sémákat, amelyek keretében a kereszténység magyarországi történetét tárgyalni szokták. Ha pedig a látogató még a másik három dörgicsei romhoz is elsétál, és alaposan megnézi őket, akkor a dogmarendszer tarthatatlansága nyilvánvalóvá válik.”
Irodalom:
- Dörgicse, Műemlékek, látnivalók – 2001. (Bibliográfia: 32. oldal)
- Pintér László: Dörgicse középkori lakóházai – 2006.
- Németh Zsolt: A Kárpát-medence legkülönlegesebb Árpád-kori templomai I. – 2013. (Hivatkozások: 104 – 107. oldal)