A levendula botanikája

 

Az árvacsalánfélék vagy ajakosak (Lamiaceae syn. Labiatea) családjába tartozó levendula illatos félcserje. Ebbe a családba tartozik számtalan aromatikus illatú gyógy- és fűszernövény: rozmaring, menta, izsóp, macskamenta, citromfű, kakukkfű.

 

 

A Lavandula nemzetségen belül kb. 39 fajt különböztetnek meg, melyeken belül is számtalan fajta és variáció van. A rózsaszíntől a lila minden árnyalatáig megjelenő levendula kedvenc alanya a mai nemesítőknek.

 

A nomenklatúrában elég nagy a kavarodás külföldön és hazánkban egyaránt. Magyarországon francia levendula néven vonult be az 1900-as évek elején Bittera Gyula kiváló gyógynövénykutató által Tihanyban telepített növény, valószínűleg azért, mert a töveket Franciaországból importálta. Ugyanezt a növényt az angolszász területen English (angol) levendulának nevezik, viszont amit Magyarországon angol fajtának ismerünk, és leginkább Pannonhalma fémjelzi, azt egyszerűen lavandinnak vagy hibrid levendulának hívják. Legegyszerűbb és legegyértelműbb a növényeket legújabb taxonómiai nevükön megnevezni, ami a hiteles aromaterápiában ez ma már elengedhetetlen.

 

A Provance-i levendula mezőket az I. világháború utáni recesszió idején kezdték el telepíteni, kihasználva a köves, rosszabb minőségű, gabonatermesztésre alkalmatlan területeket. Erre elsősorban hibrid levendulát használtak, mivel kétszer annyi illóolajat ad, mint az orvosi levendula.

 

Négy levendulafajt emelnék ki, amit leginkább használunk a gyógyításban, melyekről bővebben az Aromatika e-magazinban megjelent cikkemben és a blogban lehet olvasni. Ezek: Lavandula angustifolia, Lavandula x intermedia, Lavandula spica és Lavandula stoechas.

 

 uzen a termeszet feher

Az oldalon szereplő cikkek és fotók nem kereskedelmi célú felhasználása forrásmegjelöléssel engedélyezett.