Szent Bálintot vagy Valentint ma világszerte úgy ismerik, mint a szerelmesek, házasok védőszentjét. Az eredeti Bálint-legendakör azonban nem a szerelemről, a szerelmesek ünnepével kapcsolatos. Alakja a történelem homályába vész, mégis nagy népszerűségnek örvend a mai napig. Ki volt valójában ez a titokzatos szent?

A Bálint név latin változata Valentinus, ami azt jelenti: erős. A hagyományban több Bálint nevű szent története keveredik, miközben nagyon kevés hiteles tény maradt fenn róluk.

Az egyházi történetírás szerint Kr. u. a harmadik században élt egy Bálint nevű római pap, akit vértanúként tisztelünk. A lelkészt II. Claudius császár sikertelenül próbálta hittagadásra bírni, ezért átadta Aster főtisztnek, hogy végeztesse ki. Bálint azonban meggyógyította Aster vak leányát, mire a főtiszt és háza népe keresztény hitre tért. Erre a császár – kétévnyi uralkodása idején – 269 körül mindegyiküket kivégeztette. A keresztényüldözés áldozatává vált vértanú pap halála helyén I.Gyula pápa templomot építtetett.

A hagyomány egy másik 3. századi Bálint vértanút is ismer. Ő az itáliai Interamna (ma Terni) püspöke volt, és a legenda szerint imái hatására szintén csodás gyógyulások történtek. Egyes történészek úgy vélik, a két mártír ugyanaz a személy lehetett. Bárhogyan is volt, Szent Bálint vértanú Istentől kapott gyógyító ereje miatt évszázadokon át a lelki betegek, az ájulástól és epilepsziától szenvedők védőszentjének tartották.

Hazánkban német nyelvterületről terjedt el Szent Bálint tisztelete. Ünnepe már középkori naptárainkban, misekönyveinkben is szerepelt. Népszerűségét mutatja, hogy a Bálint név évszázadokon át gyakori keresztnév volt, sőt családnévvé is vált.

Bálint ünnepe a tavaszvárás kezdetére és a farsangi esküvők idejére esik.

Valószínűleg emiatt a naptári egybeesés miatt lett idővel Szent Bálint a szerelmesek és házasok védőszentje, először Itáliában, majd Angliában és Franciaországban.

Az évszázadok során számos, Bálint és a szerelem kapcsolatát erősítő romantikus legenda szövődött a szent alakja köré. Az egyik elbeszélés szerint Szent Bálint titokban adott össze keresztény fiatalokat, köztük katonákat a kedvesükkel. Ugyanis a Római Birodalomban a katonák csak a szolgálati idejük leteltével házasodhattak meg. Különleges kegynek számított, ha erre valaki előbb császári engedélyt kapott. Bálintnak ezért titokban kellett – a szívek szavát érvényre juttatva – összeadnia a szerelmeseket. A friss házasokat egy-egy virággal ajándékozta meg a saját kertjéből. De van olyan emlék is, hogy Szent Bálint volt az, aki a történelem során először esketett össze egy pogány férfit és egy keresztény nőt.

A magyar néprajz szerint Bálint napja kedvező a kotlóstyúk ültetésre. Facsemetét is

szívesen ültettek ekkor, abban bízva, hogy akkor hamarabb erősödik meg. Debrecen

környékén úgy tartják, hogy e napon választanak párt a verebek, Mindszenten aszalt

gyümölccsel etetik őket. Borsodban úgy vélik, ezen a napon térnek vissza a vadgalambok, jelezve a tavasz közeledtét. A Balatonnál éppen a madarak és a tolvajok távol tartására metszették meg a szőlőföld négy sarkán a tőkéket.

A Bálint-nap és a szerelem összefonódását William Shakespeare Hamlet című drámája is őrzi.

„Holnap Szent Bálint napja lesz,

Mindjárt reggel korán;

És ablakodnál, párodul,

Ott leszek, én leány.

Kelt a legény, felöltözött,

Ajtót nyitott neki:

Bement a lány, de mint leány

Többé nem jöve ki.”

(Hamlet, 5. szín; Arany János fordítása)

Napjainkban február 14-ét világszerte már a szerelmesek minden évi ünnepének tartják. Magyarországon ez az ünnep még csak negyven éves. Ilyenkor egy-két szerelmes szó kíséretében neki illő ajándékkal igyekszünk meglepni kedvesünket.